Századok – 1997
Tanulmányok - Hajdu Tibor: A közös hadsereg magyarországi tisztjeinek nemzeti; vallási; szülőhely szerinti megoszlása a dualizmus korában VI/1223
A KÖZÖS HADSEREG TISZTJEI A DUALIZMUS KORÁBAN 1255 azon fényes megelégedést s boldogságot leírnom, mely az egyenruhával keblemet megszáhta; mindenütt, a hol megjelentem a legnagyobb előzékenységgel s nyájassággal fogadtak...Megfordultam... a vidék legelőkelőbb köreiben, melyek felé előbb távúiról sem közeledhettem. A kétféle posztó minden termet megnyitott, s még némely igen csinos „boudoir"-t is, mely a „civilista" előtt örökké zárva maradt. Hiúságom elég tápot nyert..."73 1848 honvédtisztjeinek származási helye is megjeleníti a fenti 4 régiót, de változik a sorrend: a két székely határőr-megye, Háromszék és Csík kerül az élre, s persze azok az ifjak, akik a Habsburg-hadseregbe nem jelentkeztek, de a szabadságharcba igen, mérséklik a különbséget mondjuk Észak- és Dél-Dunántúl között. Vannak viszont megyék, melyek a szabadságharc századosi és törzstiszti karához sem adnak jelentős hozzájárulást; ezek vagy katonáskodó felső réteggel nem rendelkező nemzetiségi (ruszin, román) megyék vagy kifejezetten paraszti, jelentős köznemesség nélküli megyék (Moson, a Viharsarok, néhány szlovák hegyi megye - Árva, Túróc, Zólyom). Feltűnő, milyen kevés honvédtiszt jött a Jászságból, a Nagykunságból, a hajdúvárosokból (Debrecent kivéve). Ezzel szemben jelentős a hétszilvafás magyar nemesek lakta felsőmagyarországi és erdélyi megyék részesedése (Zemplén, Heves, Borsod, Gömör, Szabolcs, illetve Kolozs, Alsó-Fejér). Az 1848-1867 között felvett Wiener-Neustadt-i növendékek származási hely szerinti megoszlása nagyjából hasonló az 1848 előttihez. Még markánsabban emelkedik ki a Szepes-Sáros-Abaúj-Zemplén régió, ami egyrészt a németségnek, másrészt a pályát kereső szegény kisnemeseknek köszönhető. Első helyre kerül a Bécs és Pest-Buda közötti prosperáló vidék a mai Burgenland és környékével. Az ide tartozó 6-8 megye és Pest-Buda több növendéket ad Wiener Neustadtnak, mint a 4 régióhoz nem tartozó két tucatnyi megye együtt. Növekszik a városok (főleg Pest-Buda) szerepe az utánpótlásban, s ezzel a város és a falu közti különbség is. Néhány helyőrségi város (Pozsony, Komárom, Sopron, Debrecen, Kassa, Arad) aránya igen megnő a falu rovására. Végül Erdély jelentősége csökken a székelység nagymérvű visszahúzódása miatt, de őket részben pótolja a dél- és északerdélyi szászság növekvő érdeklődése. A vezető megyék sorrendje: Pozsony, Temes, Szeben, Szepes. E korszak sajátossága, hogy igen sok a Magyarországon kívül született magyar „Tornister-Kind". 1867 után a magyar tisztek származási helyét tekintve a legnagyobb eltérés a kiegyezés, illetve a szabadságharc előtti állapothoz képest a székelyek csaknem teljes hiánya (Csik, Háromszék, Udvarhely, illetve Maros-Torda megyékből.) A honvédségnél találjuk meg őket - nincs még egy etnikai-földrajzi csoport, mely ilyen egyértelműen választott к. (u.) k. hadsereg és honvédség között. Arányuk a magyarországi születésű tisztek 1%-át alig haladja meg, tehát még az önkényuralom éveihez képest is tovább csökken, és ezen a szinten marad a dualizmus második felében is. Ennek okait magyarázni fölösleges, de hangsúlyozni kell szociális jelentőségét - 48 előtt elsősorban a székely határőröknél lehetséges a paraszti sorból jövő (bár szabad) magyar fiúk bejutása a tisztikarba. Visszahúzódásukkal a magyarság többségét tevő parasztság még inkább kiszorul a tiszti pályáról. Tovább növekszik a városlakók száma a falusiakkal szemben s ez elsősorban a magyarokra vonatkozik; a németek, románok, délszlávok között jóval magasabb a falusi, részben paraszti származású tisztek aránya, mint a magyaroknál. A falusi
