Századok – 1997
Tanulmányok - Hajdu Tibor: A közös hadsereg magyarországi tisztjeinek nemzeti; vallási; szülőhely szerinti megoszlása a dualizmus korában VI/1223
1248 HAJDÚ TIBOR Deák István a következő jellemző táblázatot állította össze az 191 l-es hivatalos adatok alapján a hadsereg vallási viszonyairól:5 3 vallás népesség % legénység % tart. tisztek % hiv. tisztek % r. katolikus 65.9 66.2 68.2 86.0 g. és örmény kat. 10.6 10.9 1.2 1.0 g. és örmény kel. 8.7 9.1 1.7 2.7 evangélikus 3.5 4.3 8.6 7.8 református 5.4 5.5 3.0 1.8 unitárius 0.2 0.2 0.1 0.1 más + f. kívüli 0.1 0.1 0.1 -izraelita 4.4 3.0 17.0 0.6 mohamedán 1.2 0.8 -Lényegesen változott-e a különböző vallásúak aránya 191 l-re a megelőző félévszázadhoz képest? A hivatalos vallási statisztika, akár a nemzetiségi, 1895-97-tel indul. 1898-ban a hivatásos tisztek vallási statisztikája következőképpen alakul:5 4 r. katolikus 86.8% evangélikus 6.3% g. és örmény katolikus 1.0% református 1.6% g. és örmény keleti 3.2% izraelita 1.0% 1899 és 1910 között a — főleg német — evangélikusok száma lassan növekszik, az izraelitáké még egyenletesebben csökken. Egyenletesnek mondható a — főleg magyar —reformátusok számának csekély növekedése is. A római katolikusok arányának néhány ezreléknyi csökkenése csak 1909-1911 között következik be. A görög szertartásúak száma viszont már a 19. század végén leesik arra a szintre, ami aztán 1911-ig alig változik. Vagyis jelentősebb növekedést a protestáns (evangélikus és református) vallásúaknál tapasztalunk, az ő együttes számuk eléri, majd meghaladja a római katolikusok egytizedét, amit magyarázhatunk a vallási türelmességgel, ám ennél fontosabb a nemzeti jelleg. Az evangélikusok számának gyarapodása az erdélyi (szász) és csehországi német elem előretörését jelzi. A reformátusok számának emelkedése viszont az alföldi, erdélyi, kelet-magyarországi református magyarságnak a császári hadsereg, Bécs iránti hagyományos ellenszenve enyhülését. A reformátusok arány-növekedése jelentősebb annál, amit a számok mutatnak. Tekintetbe kell venni, hogy 1866 előtt nem kevés a német birodalmi református tiszt, ezek fogyását is pótolják a magyar reformátusok. Másrészt a honvédség, mint látni fogjuk, nagyobb mértékben vonzza a katonai pályára lépő református magyarokat, Deák idézett vizsgálataival arra a fontos eredményre jut, hogy az 1900-ban felavatott hadnagyok közül a magyarországi születésűek 5,4%-a református (ami megfelel a fenti 1,6-1,8%-nak az egész Monarchia viszonylatában), a honvéd hadnagyoknak viszont 17,5%-a,5 5 meghaladva a reformátusok 14 és fél százalékos arányát Magyarország népességében (a magyarok egynegyede református.) Mintáimból csak a magyarországi tiszteket vizsgáltam, hiszen a jelentős eltérések itt nyomon követhetők. Viszonylag kis tömegről lévén szó, lehetséges, hogy az arányok az (ismeretlen) valóságostól jelentősen eltérnek, ám a tendenciát félreérthetetlenül,
