Századok – 1997

Történeti irodalom - A Miasszonyunkról nevezett Kalocsai Szegény Iskolanővérek bajai iskoláiban vezetett krónika 1936–1948.(Ism.: F. Dárdai Ágnes) V/1216

1220 TÖRTÉNETI IRODALOM 1220 intézetben". És a rendszeresen megszervezett Pirquet-oltás, a „pirkézés", a tébécés fertőzés kimutatására szolgáló tuberkulinpróba, valamint 1939 októberétől az egész ifjúság röntgenvizsgálata veszi kezdetét. 1937 áprilisában „...a Tüdőgondozó főorvosa és... a kórházi tüdőosztály főorvosa előadást tartottak az V képző növendékeinek a tuberkulózis elleni védelemről". 1940 januárjában skarlát ellen beoltják az ifjúságot, februárban pedig a Vöröskereszt szervezésében háziápolónői tanfolyamot tartanak, „...melyen az összes tanerők résztvesznek". Áprilisban iskolafürdő nyílik, az „...elemi és polgári iskolából hetenkint kb. 120 gyerek fürödhet". 1942-ben a zárdába visszatérő gyerekek között tisztaságvizsgálatot kellett tartani. Az étkezéssel kapcsolatos információk normális, békebeli körülmények közepette nem kerültek be a krónikába. Ám az 1944-es év krónikájából megtudhatjuk, hogy a többszöri riadó után az óvóhelyen a meleg étel elfogyasztása a biztonságot jelentette. 1944. június 2-án így tudósít a krónika: „Majd mindenkinek főztek rántottlevest s megreggeliztek." Ez a nyomott, vészterhes hangulat csak a legutóbbi évek eseményeinél érezhető a krónika olvastán. Felmerül a kérdés, hogy a Krónika feljegyzői mennyire tudták függetleníteni magukat az ország politikai, katonai, háborús helyzetétől. A háborús éveknek az iskolára gyakorolt hatásáról nem elsősorban az Iskolakrónika, hanem az Évkönyv és Zárdakrónika adhatnak felvilágosítást. E dokumentumok alapján is megállapítható — úja az előszóban Kelemen Márton —, hogy a nevelés szellemére erősen rányomta bélyegét a korszak háborús propagandája. Ugyanakkor a zárt katolikus nevelés következtében a hivatalos politikához képest eltérések is kimutathatók. A nővérek álláspontja sohasem tért el lényegesen a katolikus egyház hivatalos álláspontjától. A felsőbb évesek résztvettek 1936 őszén az Actio Catholica által szervezett „antibolsevista gyűlésen". 1938 szeptemberében ott voltak a Baja város által szervezett tiltakozó gyűlésen az „ország szétszakításáért, az elszakított területek visszaszerzéséért... és a békéért". 1939 novemberében „Iskolai szünet a Kassára való bevonulás emlékére". 1939 szeptemberétől már „a nehéz időkre való tekintettel" szorgalmasabb munkára szólítják az ifjúságot, légvédelmi gyakorlatokat tekintenek meg, és kissé groteszk módon, a kémelhárításról hallgatnak előadást. Ritka érzelemnyilvánításnak lehet tanúja az olvasó az 1941. április 13.-i bejegyzésnél: „Húsvéthétfő. Egész Bácskát elfoglalták. Hála Istennek!" 1942 szeptemberében a diáklányok a harctérre induló katonákat búcsúztatják. A harcterekről érkező hírek, a doni katasztrófa sokkoló hatása a feltűnő szótlanságban nyilvánult meg a krónika lapjain. 1943 első két hónapjában mindössze 14 rövid mondat közli az iskolai eseményeket. Április hónapban furcsa dologra figyel fel a krónikás:,,... szülői értekezlet... szokatlanul sokan voltak, zsúfolásig megtöltötték a tornatermet." November, december folyamán megtörténik az ifjúság légoltalmi kiképzése, „...vonulási gyakorlat a futóárokhoz". Ujabb megfigyelés, immáron 1944-ben vagyunk: „Farsangi idők, csendesebben szórakoznak a gyerekek..." Majd március 17-én, 18-án légiriadó, a gyerekek hazamennek. És a másnapi, 1944. március 19-i bejegyzés Szent József ünnepéről szól. Később sem említődik Magyarország német megszállása. Március 31-én a zárda nevelői a rádióból értesültek arról, hogy be kell fejezni a tanítást, ki kell osztani a bizonyítványokat. Az 1944/45-ös év már a bombázások légkörében, csökkentett heti óraszámmal, egymást váltó csoportokban folyt október 10-ig, mígnem beszüntették a tanítást. Legközelebb 1944. október 31-én kezdték újra, immár az orosz parancsnokság felhívására. Az intézetet és a templomot is lefoglalta azonban az orosz parancsnokság kórháznak. A nővérek igyekeztek mindent megtenni, hogy legalább farsangkor kárpótolják a gyerekeket. „Úgy próbáltunk egy kis örömet, felüdülést szerezni, hogy e három napon át minden csapattal egy kicsit játszottunk." Pedig örömre nekik sem lehetett sok okuk. Egy látszólag szenvtelen mondat 1945. júliusában: „Tanárok vasútnál roboton." A bejegyzéshez fűzött jegyzet szerint a vasúti pálya újjáépítésére szervezte a város a közmunkát. A Bajai Hírlap a nővérek munkájáról kissé patetikus hangon írt, („17 kedvesnővér 400 méteres szakaszon a vágányokat megtisztította a gaztól. A kavicsoktól ujjukban kiserkent a vér fűszedés közben, de mégis kitartóan, szorgalmasan elvégezték munkájukat.") A nővérek véleménye ennél lakonikusabb volt. Az 1946/47-es tanév már a megszokott kerékvágásban folyt, igazodva az ország újjáépítési programjához. Sokasodtak azonban azok a jelek, amelyek előrevetítették a zárdaiskola megszűnését. Még 1945 tavaszán elkezdődtek az igazoló eljárások (a zárda valamennyi tanárát igazolták), megindultak az első átképző tanfolyamok. Új témák, új fórumok, új ünnepek, új terminológia. Világnézeti tájékoztató tanárgyűlésen vesznek részt az apácák. Eddig ismeretlen ünnepségeket szerveznek növendékeik számára (Lenin-évforduló, pedagógusnap, orosz októberi forradalom, asszonynap). Előadásokat hallgatnak a következő témákban: A pedagógus viszonya a munkássághoz és a parasztsághoz; A népi kollégiumok; A hazafias nevelés; A nevelés régi és új eszményei.