Századok – 1997

Történeti irodalom - A Miasszonyunkról nevezett Kalocsai Szegény Iskolanővérek bajai iskoláiban vezetett krónika 1936–1948.(Ism.: F. Dárdai Ágnes) V/1216

1218 TÖRTÉNETI IRODALOM 1218 A zárdaintézet teljes kiépülése az 1933/34-es években fejeződött be. Ebben a tanévben vált öt évfolyamúvá a tanítóképző, és szervezték meg a gyakorló elemi iskolát is. 1936 és 1948 között a zárdaiskolának három igazgató-főnöknője volt: Bali M. Ildefonse, Horváth M. Ancilla és Tukats M. Annunciata. Ugyanezen idő alatt 89 pedagógus közel 20 féle tantárgyat tanított a diákoknak. A tanulók földrajzot, történelmet, kémiát, mennyiségtant, fizikát, német, francia, szláv és horvát nyelveket, gazdaságtant, háztartástant, ének-zenét, gyors- és gépírást, kézimunkát és szépírást, testnevelést, filozófiát, pedagógiát, egészségtant tanultak az elemi népiskolai, a líceumi, a polgári és a tanítóképző osztályokban. A különböző felekezetű tanulókat római katolikus, református, baptista, izraelita és görögkeleti hitoktatók tanították. A krónika az 1936. szeptember 2-i bejegyzéssel indul, és 1946. június 16-ával zárul. Az évkezdő, szeptember elejei bejegyzések a ma is szokásos iskolai teendőkről tanúskodnak: különbözeti és javító vizsgák, beiratkozás, évnyitó ünnepség, az osztályok elhelyezése. A új tanulók ezekben a napokban ismerkedtek meg a zárda rendtartásával, az intézeti szabályokkal. A szeptemberi krónika bejegyzései tudósítanak a zárdaiskola tagozatairól is, elemi, polgári iskolai tanulókról és a képzősökről. A krónikát vezetőről a műfaj íratlan szabályainak megfelelően nem sokat tudunk. Illetve mégis valami árulkodik, elsősorban azok a megjegyzések, amelyek a tanulók misére, ünnepségre, rendezvényre vonulásával, fegyelmezettségével kapcsolatosak. Ezek kapcsán gyakran tesz a krónikás, főleg a szervezés ésszerűtlenségét, a tanulók viselkedését szóvá tevő, már-már indulatos, kritizáló megjegyzéseket. „Körmenetre 3/4 9-kor indultunk, előbb kellett volna... 6-os sorba mentünk, jobb lett volna 8-asban..." A Katolikus Egyesülés „Fehérvári huszárok" előadása kapcsán véleményét nem rejti véka alá: „Utolsó voltlKritikán aluli!" Elsősorban a kicsik, az elemisták érdekeit tartja szem előtt, amikor az előadások hosszára tesz megjegyzést: „...a kis elemistáknak nagyon hosszú volt". Máskor: „Szép és rövid volt."Az iskolakrónika nem igazán az osztálytermekbe vezeti be mai olvasóját. Mivel a tanítás az évtizedek óta jól megszervezett módon folyt, a krónikaíró nem tartotta fontosnak ezt külön részletezni. Ugyanaz a mondat tér vissza szinte minden tanévkezdetkor, illetve a szünetek utáni első napon: „Az egész vonalon megkezdődött a tanítás." Annyit azért mégis megtudunk, hogy minden osztálynak külön órarendje volt, amit osztályfőnökeik hirdettek ki a tanítás első óráiban. Az iskolai élet színtereit a tantermeken kívül a tornaterem, a sportpálya, az orvosi rendelő, az internátus, a belvárosi templom, a filmvetítésre, hangversenyre és színházi előadásra alkalmas Központi Szálloda színházterme jelentette. Megtudjuk továbbá, hogy a zárdaiskola „tanerői" mind szakmai, mind pedig pedagógiai szempontból igényes, magas színvonalú munkára törekedtek. A zárda főnöknője 1939 májusában az országos tanári gyűlésen előadással szerepelt, az esperesi kerületi tanítógyűlésen pedig rendszeresen tartottak a nővérek bemutató előadást. Gyakori szakfelügyeleti kontroll alatt álltak. Az iskola világi felettes hatóságai, a Pécsi Tankerületi Főigazgatóság vezetője, a tankerületi királyi főigazgató, a népiskolai körzeti iskolafelügyelő, valamint szinte minden szaktárgyi szakfelügyelő megfordult a zárdaiskolában a tárgyalt időszakban. A bajai iskolanővérek szoros kapcsolatban álltak kalocsai kollégáikkal is, a pannonhalmi bencések, illetve a bajai és pécsi ciszterek tanáraival. E kapcsolattartás kölcsönös látogatások, előadások, pedagógiai szemináriumok, továbbképzések formájában nyilvánult meg, amelyen a végzős tanítóképzősök is részt vettek. 1937. február 13-án például „M. Bellarmina nővér is tartott egy mintatanítást területmérésről". A zárdaiskola falai között elhangzott előadásokról külön érdemes említést tenni. Az előadások, értekezletek nemcsak a szűk tantestületet érintették. A mai iskola számára is követendő példa lehet, ahogy az iskolavezetés bevonta a tanulók szüleit ezekbe a rendezvényekbe. A szülők nemcsak hallgatóként, hanem — bár ritkábban — előadóként is szerepeltek. A krónika 18 éve alatt 55 előadást szerveztek, az előadók között olyan híres-neves emberek szerepeltek, mint Sík Sándor költő, a szegedi egyetem pap-tanára, Schlachta Margit országgyűlési képviselő, Bárdos Lajos zeneszerző. Az előadások témája igen változatos, színes: egy részük nevelési, illetve szülői értekezleten hangzott el az iskola és a szülői ház közötti ellentétekről, az iskolai önkormányzatról, az olvasásra nevelésről, olvasási szokásokról, a nevelés feltételeiről, a nevelés régi és új eszményeiről, a nevelők, a család és az iskola felelősségéről, a vallásos nevelésről, az osztályozásról, a tehetségvizsgálatról és tehetségkutatásról. Az előadások másik csoportja inkább ismeretterjesztő jellegű volt, pl. az angóranyúl-tenyésztésről, a gyakorlati társadalomtanról, a légoltalomról, a madárvédelemről, a konyhakertészetről, a szövetkezeti mozgalomról. Míg a rendezvények harmadik csoportja irodalmikulturális-művészeti témában kért fel előadókat a reneszánszról, a Szentföldről, Homéroszról, Dosztojevszkijről, az angol irodalomról és zenéről, a gregorián egyházi énekekről, a kínai festészetről.