Századok – 1997
Közlemények - Deák Ágnes: Lord Acton és Ausztria az 1850–60-as évek fordulóján V/1157
LORD ACTON ÉS AUSZTRIA AZ 1850-60-AS ÉVEK FORDULÓJÁN 1185 keresztény alattvalók ügyének támogatása számára kívánt megnyerni, s sikerrel járt. Gladstone Actonnál sokkal nagyobb fogékonyságot mutatott a kor nemzeti mozgalmainak célkitűzései iránt. Levelezésükben Acton jó néhányszor arra kényszerül, hogy fenntartásait indokolja. 1888-ban például ekképpen: „Nehogy azzal gyanúsítson, hogy tagadom magának a nemzetiségnek az elvét, én csak... attól félnék, hogy a nemzeti függetlenségnek az egyéni szabadsággal szemben prioritást adjunk - az absztrakt tudatnak a valódival szemben. Úgy látjuk, hogy a nacionalisták nem mindig liberálisok, különösen nem Ausztriában. Törekedhetünk egyidőben különböző célok felé, követhetünk többféle elvet, de nem lehet egyszerre két végső, mindent mérő értékünk."110 Mindazonáltal Acton Gladstone kérésére 1876-ban lefordított például egy Strossmayer levelet angol nyelvre, hogy azt a sajtóban publikálhassák, s szerepet vállalt Anglia, az Osztrák-Magyar Monarchia, Franciaország, Olaszország, Németország és Oroszország isztambuli nagykövetei 1876-os konferenciájának előkészítő munkálataiban.111 Mindez azonban magyarázható a kereszténység érdekeinek védelmével is, nem jelenti feltétlenül a nemzeti mozgalmakkal kapcsolatos nézeteinek felülvizsgálatát. Hiszen tudjuk, hogy Acton pályájának későbbi szakaszán is hű maradt a nemzetállamokkal kapcsolatos nézeteihez. Trevelyan, a korábban már említett tanítvány beszámol arról, milyen megütközéssel hallgatták Cambridge-ben az 1890-es években Acton egyetemes történeti előadásainak azon passzusait, melyek szerint a nemzetállamok, mint például Olaszország és Németország [!] az egyéni szabadságra veszélyesek lehetnek.11 2 Strossmayer-Acton-Gladstone kapcsolata a továbbiakban is fennmarad, 1884-ben létrejön a régóta tervezett találkozás Acton és Strossmayer között, s tervezik 1886-ban Strossmayer és Gladstone személyes megismerkedését is, erre azonban nem került sor.113 Acton az angol eszmetörténet számára mindenekelőtt a múlt század végének kiemelkedő liberális gondolkodója. Életművéből Magyarországon érthető módon a nacionalizmuskritika váltotta ki leginkább az utókor érdeklődését. E tekintetben koncepciója az 1850-60-as évek fordulóján az ausztriai birodalom dilemmáit, politikai lehetőségeit kutató aktuálpolitikai cikkeiben bontakozott ki, ám tételeihez később is hű marad. Mindazonáltal míg a Gladstone-hoz írt 1888-as sorok már a liberális gondolkodó félelmét tükrözik az egyén szabadságát is korlátozó demokratikus tömegnacionalizmus láttán, az 1860-as évek elejének Actonja még sokkal inkább a konzervatív elvek védelmezője a kor liberális-demokrata koreszméivel szemben. Ausztria épp ezért lehet számára minden aktuális bajával és hiányosságaival együtt is kívánatos modell. JEGYZETEK Ezúton mondok köszönetet a Soros Alapítványnak, amely lehetővé tette számomra angliai tanulmányutamat és kutatásaimat. Köszönöm R. J. W Evansnek, az oxfordi egyetem (Brasenose College) professzorának és Péter Lászlónak, a London University School for Slavonic and East European Studies intézete nyugalmazott professzorának baráti segítségüket, Frank Tibornak pedig a kézirathoz fűzött észrevételeit. Köszönettel tartozom Dr. Mark Nichollsnak és John Wellsnek, a Cambridge University Library kézirattára munkatársainak, akik lehetővé tették számomra, hogy a még feldolgozás alatt lévő Acton hagyaték anyagában is kutathassak.
