Századok – 1997

Közlemények - Deák Ágnes: Lord Acton és Ausztria az 1850–60-as évek fordulóján V/1157

1176 DEÁK ÁGNES községi autonómiát - ezeket a helyeket, a nemzetiségi elv úgymond „helyes" értelmezését nyújtó passzusokkal együtt, Acton gondosan megjelölgette a margón. Bartholomäus Ritter von Carneri: Neu-Oesterreich (Ein Wort über ächten und falschen Constitutionalismus. Verlag von Tendier & Comp. Wien, 1860.) című röpirata 1861-ben jelent meg. Carneri az Októberi Diplomát jelöli meg kiindulási alapként. Támadása részben az 1849. március 4-i alkotmány ellen irányult, amely véleménye szerint nem felelt meg Ausztria örvendetesen „összetett" jellegének, amely nem idomítható a modern konstitucionalizmus követelményei szerint. Nem véletlen, hogy Acton a következő két megjegyzést ceruzájával megjelölte: az álcázott abszolutizmus, a centralizáció formája igazolta a magyarok ellenkezését a március 4-i alkotmánnyal szemben; a különböző népek szabad egyesülése egy állammá a legmagasabb kultúra ismertetőjele. De — teszi hozzá Carneri — ehhez az is kell, hogy ne egy nemzet túlsúlya érvényesüljön a többi felett, hanem valódi szövetség jöjjön létre köztük. Nem a fegyverek erejével fenntartott „Militäruniora", de nem is perszonálunióra, hanem „a tartományok uniójá"-ra van szükség.68 Carnerihez hasonló nézeteket fejt ki a Studien über Österreich (Von einem preußischen Conservatives Verlag und Druck von E Heinicke, Berlin, 1861.) szerzője is, aki szerint Ausztria különleges küldetése az, hogy Európa minden faját egyesítő nagyhatalomként e fajok kibékítését valósítsa meg. Schwarzenberg herceg jól ismerte fel Ausztria misszióját, azaz hogy a népek számára a birodalom Keleten kristályosodási pontul szolgáljon és a nemzetiségeket egy magasabb elvben egyesítse. Acton szokásos vonaljegyzését megtaláljuk e gondolat mellett is: hiba volt a magyarokat orosz segítséggel leverni, mivel ezzel a legitimitás elvét sértették meg, összetévesztették az abszolutizmust és a legitimitást. Bécs „esztelen" centralistáival („sinnlosen Zentralisten") szemben kifejti, hogy összbirodalomra, de Magyarország számára ugyanakkor autonómiára van szükség. A The Rambler hasábjairól kiderül, hogy Acton milyen gondosan figyelemmel kísérte azokat az alkotmányos kísérleteket, melyek 1860-6 l-ben történtek a birodalom újjászervezésére. Igen jól informált volt a magyar célkitűzések, az 1861-es országgyűlés eseményeit, programját, személyiségeit illetően is. Információforrásként főképp két kiadvány szolgálhatott számára. Egyrészt Franz Schmitt: Die Rechtsverhältnisse Ungarns's zu den übrigen Ländern der österreichischen Monarchie (Als Entgegnung auf Déak's Adress-Antrag. Rudolf Lechner's k.k. Universitäts-Buchhandlung, Wien, 1861.) című könyve, melyet a bécsi kormányzat mintegy hivatalos propagandakiadványnak tekintett; gróf Szécsen Antal tárca nélküli magyar miniszter irataiból kiderül, hogyan szervezte meg a kormány még 1861. május-júniusban a munka nagyon gyors francia fordítását és megjelentetését.69

A mű ismerteti Deáknak az országgyűlésen elhangzott május 13-i, ún. első felirati beszédét, annak érveit a perszonálunió mellett. Meleg hangon szól a magyarokról, azok karakterét nemesnek és tiszteletreméltónak ítéli. Deákot melegszívű hazafiként, nagy tiszteletben álló, becsületes államférfiűként írja le. Munkája mindemellett is a perszonálunió koncepciójának bírálata, az Októberi Diploma és a Februári Pátens elfogadása melletti érvelés. A pátens — a szerző véleménye szerint — a magyar alkotmányosság erős garanciája, az általa életre hívott Reichstag nem az alárendelés, hanem az egyenjogúság elvén alapul. A másik Acton