Századok – 1997
Közlemények - Hermann Róbert: A feldunai hadtest kapcsolata a politikai és katonai vezetéssel az 1849. évi téli hadjárat időszakában V/1101
AZ 1849. ÉVI TÉLI HADJÁRAT KATONAPOLITIKAI KÉRDÉSEI 1129 megjegyzése: „Vitathatatlan, hogy Perczel kellemetlen társalgó, de el kell ismerni, hogy jó hazafi."16 2 Mészáros, Klapka, Szemere és a feldunai hadtest 1849. január 4-23. A felső-tiszai hadtest — hasonlóan Perczel hadtestéhez — nem a legjobb előjelekkel kezdte az újesztendőt. A Mészáros vezette csapatok december 28-án Szikszónál rövid ágyúzás után visszavonultak Schlik cs. kir. hadteste elől. Mészáros ezután Miskolcra tette át főhadiszállását, s igyekezett ismét harcképessé tenni seregét. A katonák bátorságát nemigen növelhették a Dunántúlról 1-2 nap késéssel érkező hírek sem. A tábor mellett működő teljhatalmú országos biztos, Szemere Bertalan január 1-én meg is írta Kossuthnak: „Itt minket aggaszt a dunai tábor." A fővezér kinevezéséről úgy vélte, „ez némi veszteség", ezért ha a Kossuth által javasolt Vetter „igaz és hű emberünk, ne menjen, mint vezér, de menjen mint táborkari vezér [vezérkari főnök], vigyen tervet, lelket, erőt, most félre a dicsőséggel, ranggal, ha ő menti meg a hazát, azt fogja tudni minden". Menjen mindenki a táborba, „ha elveszítjük a csatát, úgyis be van végezve, amiben ők fáradoznak".163 A kormánybiztos optimizmussal tekintett a jövőbe, a Mészáros által újjászervezett seregtől egyenesen Schlik seregének elfogását várta. A főhadszíntérről érkező rossz hírek hatására azonban január 3-án már megelégedett volna Schlik hadtestének kiűzésével is, hogy azután a sereg „nagy része menjen, ahol a haza sorsa eldől - ha ti. még nem dőlt el".16 4 Másnap, január 4-én a Mészáros vezette felső-tiszai hadtest Kassa előtt megütközött Schlik hadtestével, és csúfos vereséget szenvedett tőle. Szemere már az ütközet előtt híreket kapott a OHB és az országgyűlés Debrecenbe távozásáról, de ezeket egyelőre igyekezett eltitkolni, mert attól félt, hogy ha kitudódik, „a lelket bizony mélyen leveri". Az ütközet után küldött jelentésében felvetette az ötletet: „Ne csatlakozzék-e minden tábor együvé? Egyenkint elveszünk." Ügy látta, nincs idő, mert „pacifikálni az ellenség nem fog".16 5 Két nappal a vereség után, január 6-án Mészáros is levelet írt, az általa éppen nem kedvelt Görgeinek. Ebben beszámolt a vereségről, s közölte, nem tudja, mit fog tudni összeszedni a szétvert seregből; „hanem akármit is, a Tábornok úr állásának változásáról örömest hallanék gyorsabban valamit, hogy így vagy sereget küldnék, ha hátrálnom köllene, vagy pedig egy oldalállást foglalnék el, minden esetre Ön becses vezényletét semmiben sem csorbítva." Kérte Görgeit, értesítse őt terveiről, „én Önt jobban becsülöm, mintsem mindent ne tennék, mi a haza javára lenne". Végül közölte, hogy négy nap múlva, ha az ellenség nyomná és ha Pest be volna véve, Tokaj vagy Tiszafüred felé tartana, azaz a Tisza-vonalat szándékozik tartani.166 Mészáros tehát szintén azzal számolt, hogy Görgei a Tisza felé vonul vissza, de továbbra is bízott a főváros előtt vívandó ütközetben. A levelet Nagy Ferenc századosra bízta, akiknek futártáskájában Mészáros Görgeihez írott levelén kívül ott lapult Szemere Csányhoz intézett levele is.16 7 A százados január 8-án érkezett Szolnokra. Itt a tartaléksereg parancsnokától, Répásy tábornoktól megtudta, hogy „Görgei fővezér úr Bécsnek vonult mintegy 20 000 emberrel, minek következtében
