Századok – 1997
Közlemények - Hermann Róbert: A feldunai hadtest kapcsolata a politikai és katonai vezetéssel az 1849. évi téli hadjárat időszakában V/1101
AZ 1849. ÉVI TÉLI HADJÁRAT KATONAPOLITIKAI KÉRDÉSEI 1123 január 5-i váci nyilatkozatot. Az esetet olyannyira nem titkolta, hogy a január 31-én Debrecenből visszatért Ludvigh János kormánybiztosnak is beszámolt róla. Nem volt tehát hajlandó a fegyverletételre, de a váci nyilatkozatot, tehát az 1848-as alkotmány egészének biztosítását — hasonlóan a Kossuth január 13-i országgyűlési beszédében elhangzottakhoz — továbbra is tárgyalási alapnak tekintette.130 Windisch-Grátz azonban annál inkább igyekezett titkolni a történteket. A Wiener Zeitung február 5-éről keltezett pesti helyzetjelentése egyenesen űgy interpretálta a történteket, hogy Görgei levélben kérte a herceget: egyedül őt állítsa haditörvényszék elé, tisztjeit és katonáit azonban engedje büntetlenül szabadon. A herceg azonban — a tudósítás szerint — csak a kegyelemre történő megadást volt hajlandó elfogadni.13 1 Rózsahegyről a tábornok két jelentést küldött a hadügyminisztériumnak. Az elsőben, január 28-án a feldunai hadtestnél 1848. december 22. és 1849. január 21. között tett kinevezéseket terjesztette fel megerősítés végett, azzal a megjegyzéssel, „miként a törzstisztek kinevezését a szolgálat s nehéz körülményeink sürgetőleg igényelték - s ez oka annak, hogy irántuk előleges jelentést nem tettem, miután a közlekedés az ország kormánya s köztem különben is sok nehézségekkel és sok időtöltéssel jár".132 Január 29-én pedig a hadtest „orvosi ügyei- s személyzetének rendezésére" tett, s február- 1-től életbe léptetendő intézkedéseit jelentette a hadügyminisztériumnak „azon reménnyel, hogy a hadügyminisztérium azokat, mint nézetem szerint célszerűket, sőt, üdvös cél elérésére okvetlen szükségeseket megerősítendi".133 A tábornok január 31-én kapta meg a hadügyminisztérium második, 1849. január 24-én kelt parancsát, a január 21-i utasítás megújított változatát, amelyből egyrészt Klapka és Bem sikereiről, Perczel előrenyomulásáról, és a többi hadtest állásáról, másrészt Debrecen fenyegetett helyzetéről értesült. A parancs szerint a Felső-Tiszához kellett volna mielőbb visszavonulnia.13 4 E napon a Guyon- és Piller-hadosztály Pohorellán, Kmety és Aulich hadosztályai pedig Liptószentmiklós, Vihodna és Hibbe környékén állottak. Görgei ugyan egyesíthette volna hadosztályait, de ennek érdekében a déli hadoszlopnak meg kellett volna állnia, vagy legalábbis lassítania kellett volna meneteit. Egy ilyen intézkedéssel viszont Görgei azt kockáztatta volna, hogy az őt üldöző, nem tudni milyen erejű cs. kir. csapatok utolérik, s ha sikerül is kitérnie előlük, csatlakozhatnak Schlikhez. A Gyöngyös felől Tiszafüredet, s ezáltal Debrecent fenyegető cs. kir. csapatokat semmiképpen sem előzhette meg, de délkelet felé fordulásával egy újabb ellenséges összpontosítást segíthetett elő. Ezért az eredeti útvonal folytatása mellett döntött. Ezen a napon, vagy másnap találkozott Ludvigh János kormánybiztossal is, aki Kossuth megbízásából magyarázatot kért tőle a váci nyilatkozat, „valamint a bányavárosokban végrehajtott más excentrikus mozdulata iránt". Görgei a nyilatkozatot azzal magyarázta, hogy „sok régi tiszt Pestrőli kivonulása után sorra lemondását kezdte beadni, kellett módot találni őket kényszerítés nélkül a zászlóhoz csatolni. Neki mindegy volt, micsoda jelszó alatt verekszik a katona, csak döngesse a németet, a proklamációval akadályozta meg a hadsereg feloszlását, mert ha a közkatona meg is maradt volna, tiszteket nem lehetett volna rögtönözni". Magyarázatot adott hadműveleteire, s Ludvigh visszaemlékezése szerint „a
