Századok – 1997

Közlemények - Hermann Róbert: A feldunai hadtest kapcsolata a politikai és katonai vezetéssel az 1849. évi téli hadjárat időszakában V/1101

AZ 1849. ÉVI TÉLI HADJÁRAT KATONAPOLITIKAI KÉRDÉSEI 1105 serege útjába eső pénztárakat, s 600 000 forintot kér a sereg ellátására.24

Másnap, január 10-én mind Kossuth, mind Csány írt Görgeinek. Kossuth levelében leszögezte, hogy amíg ő viszi a kormányzat iszonyatos terheit, „a hadsereg mozdulatainak irányzatát" ő fogja meghatározni, „s a seregvezérektől, kiket a sereg élére állítok, a nemzetnek általam pronunciált parancsai iránt engedelmességet követelendek". Majd utalt a kettőjük között lévő „erkölcsi szent kapocs"-ra, mondván, hogy ő, Kossuth a felelős Görgei eljárásáért „Isten, a világ, a história s ön lelkiismeretem" előtt.25 Aztán következnek a szemrehányások. Nagyszombat 1848. december 16-i elvesztéséért, a Moson melletti támadásnak, Győr védelmének az elmaradásáért, a gallai pozíció feladásáért, a móri vereségért. A szemrehányások között volt jogos, vagy legalábbis érthető, ám az már kimondottan igazságtalan volt, hogy Görgei nyakába varrta a felelősséget a főváros előtti első védvonalba való visszahúzódásért, noha ezt éppen Kossuth rendelte el. S aztán következik a számokkal való bűvészkedés. Kossuth szerint 1849. január 1-én Budapesten 35 000 ember volt, noha Görgei feldunai hadteste ekkor legfeljebb 17 000 embert, Perczelé talán ha 6000 embert számlált, a Répásy vezette tartalék hadtest pedig a harcrend szerint ugyan közel 10 000 főre rúgott, de ebben benne volt három, még meg nem érkezett zászlóalj 5200 embere is. Kossuth azt állítja, hogy „az ország nagy részének feladásával 18 000 ember segítséget" hozott fel a fővárosba, noha a valóságban előbb 14 000 főt, majd 3500^000-et, aztán 12 000-et ígért; végül a feldunai hadtest már Budán és Vácott kapott három honvédzászlóaljat, összesen 2730 fővel.26 Szemrehányást tesz Görgeinek a Buda előtti első védvonal feladásáért „a tétényi successus perceiben", s emellett aztán furcsán hat a szemrehányás, hogy a főváros „kardcsapás nélkül" adatott fel. Bem példáját állítja Görgei elé, s ismét leszögezi, „mikint jövendőre műlhatlanul megkívánom, hogy amit a nemzet nevében rendelendek, az pontosan teljesíttessék". Görgei tervéről szólva csupán annyit mond, „tervének lehet jó oldala, ha e szót, position halten, kitörli Ön szótárából, s e szót teszi helyébe, vorwärts". Szemrehányást tesz Görgeinek, hogy Vácról a Frideczky alkalmazását közlő tudósításon kívül „egy szó jelentést sem küldött". A további működésre nézve nem ad határozott utasítást, de megjegyzi, hogy Görgei első jelentésétől „függesztem fel az operáció irányának meghatározását, addig magában értetvén, hogy míg más nem rendeltetik, megállapított tervét erélyesen kövesse." A továbbiakban kéri a tábornokot, tartson erős fegyelmet, „különben attól tartok, hogy serege ütközet nélkül fog szétfoszlani". Kijelenti, hogy ha Görgeinek szándéka „gyorsan offenzíve előre menni", akkor helyesli működését, de ha „pozíciók tartásáról gondolkodik, űgy hadi operációinak irányát meg fogom változtatni". A terv gyenge oldalának tartja, hogy a tábornok elzárta vele magát az ország gondoskodásától, s azt is helyteleníti, hogy az útjába eső pénztárakat letét gyanánt akarja elhelyezni hadipénztárában. Félreértve Görgeinek Frideczky megbízatásáról szóló levelét, azt hitte, hogy a tábornok maga akarja kinevezni saját seregének kormánybiztosát, noha Görgei csupán a pénztárak lefoglalását intéző polgári biztos kinevezéséről írt: „Ami a polgári biztost illeti, azt majd én fogom meghatározni, ki legyen, mihelyt Önnek első jelentését veszem; mert maga az, hogy mely nap honnan írand, tájékozni fog,