Századok – 1997
Tanulmányok - Miskolczy Ambrus: Mítoszképzés és propaganda: Jules Michelet lengyel és orosz legendája (1848–1851) V/1019
JULES MICHELET LENGYEL ÉS OROSZ LEGENDÁJA 1848-1851 1037 Danton bukásának pedig egyik oka éppen az lett, hogy engedett a vágynak. De a győztes Robespierre is saját gyengeségének lett az áldozata. Szóban pedig — 1853 júniusában Ollivier-nek — sokkal egyértelműbben fejtette ki Michelet, hogy hőse „azért veszett el, mert kímélte a papokat, nem támadta meg a magántulajdont, és elnyomta a szocializmust. Nem tudott terrort csinálni, mert az benne magában volt".97 Ugyanakkor Michelet-ben is dolgozott a félelem. Nemcsak a társadalmi polgárháború iszonyata. Hanem a félelem attól, hogy az ő eszményi és lehetséges Lengyelországa esetleg nem felel meg a valóságos Lengyelországnak. Meseszövése ennek megfelelően alakult. Nem tért ki például az 1830-i lengyel nemzeti felkelésre. És talán nemcsak azért, mert nem tapasztalt benne népi lendületet.9 8 Inkább az játszhatott közre, hogy érezhette, ha elmélyül a fejleményekben, túl sok lett volna a számára negatív mozzanat. Zavaró lehetett volna a különböző erők belső harca. De leginkább az a „bizarr dolog", hogy míg párizsi „júliusi forradalmunk főleg a papok és a király bigottsága ellen irányult, utánzóiban: Belgiumban és Lengyelországban a papok forradalma volt".9 9 A legfontosabb mozzanat, amelyről Michelet hallgatott, az éppen a lengyel felkelést közvetlenül kiváltó fejlemény volt, az hogy Varsó arra a hírre lázadt fel, hogy a cár csapatai Párizs ellen indulnak.10 0 Talán még zavarta az, hogy Franciaország ezt a gesztust már nem tudta és nem is tudhatta viszonozni? 1848-ban is beérte néhány szóvirággal; a népek felszabadítását nagy hangoskodással és körültekintő diplomáciával meghirdető Lamartine, híres kiáltványában nem is említette Lengyelországot,101 és állítólag még azt a megjegyzést is megeresztette, hogy minek szabadítani fel Lengyelországot, ez már csak egy sír meghódítása lenne. Igaz, Franciaország azért tett is valamit: otthont adott a lengyel emigrációnak, amely egész Délkelet-Európára kiterjedő ügynökhálózatot épített ki.10 2 A Hotel Lambert — a lengyel emigráció székháza — olyan pánszláv politikát próbált kialakítani, amelynek jegyében a pánszlávizmus fegyverét kicsavarhatja az orosz kormányzat kezéből, maga áll a pánszláv törekvések élére és a szláv világot a nyugati politika szövetségesévé teszi a cári autokrácia ellenében. Némi túlzással azt lehet mondani, hogy 1848-ban a lengyel emigráció feje, Adam Czartoryski valamiféle második, nem hivatalos francia külügyminiszter lett. Hiszen ügynökei többhelyt a francia konzulátusok támogatását élvezve működtek, sőt még francia külügyminiszteri támogatólevéllel is próbáltak beleszólni a politikába, például Magyarországon.103 Tudott-e egyáltalán erről valamit Michelet? Vagy nem is érdekelte, mivel barátja: Adam Mickiewicz nem ápolt jó kapcsolatokat Czartoryskivel. Ugyanakkor a lengyel pánszláv törekvéseket, ha óvatosan is, de támogatta, amennyiben fontosnak tartotta a szláv népek szolidaritását. Igaz, ezt nem láttatta és láthatta olyan történelemalakító erőnek, mint a pánszláv ideológia. Ez ellentmondott annak, hogy abban, amit a kortársak és ő fajnak neveztek, nem látott előrevivő erőt, a fajt — mint láttuk — a civilizáció hiányára utaló mozzanatnak tartotta, a modern nemzetiségeket civilizációs és asszimilációs folyamatok eredményének tartva. A demokrácia ügyét nem állította dogmatikusan a nacionalizmus ellenébe. De félreérthetetlenül érzékeltette, hogy a nemzetiség emancipációját csak a nyugati szabadság és társadalmi eszmények kivitelezésével látja megvalósíthatónak. Lengyelországot másképpen
