Századok – 1997

Tanulmányok - Miskolczy Ambrus: Mítoszképzés és propaganda: Jules Michelet lengyel és orosz legendája (1848–1851) V/1019

1024 MISKOLCZY AMBRUS „A februári nagy fény és remény után június 24-e borzalmas éjszakája miatt úgy elszorult a szívem, mint még soha. Megpróbáltam magamból kicsikarni egy népkönyvet, de képtelen voltam rá. Megalázottan, szomorúan és komoran tértem vissza történeti elbeszéléseim személytelen munkájához. Közben az én asszonyaim, Roland-né és Condorcet-né olyan erős hatással voltak rám, hogy eléggé megmutatták, ha van gyógyír számomra, akkor az a nő, a szerelem."4

0 Michelet-nek ötvenedik életéve hozta meg a sírig tartó szerelem élményét. 1848 novemberében kezdődött egy lelkes „olvasói" levéllel, amelyet Bécsből a görög-román Cantacuzino családnál nevelősködő Athanaïse Mialaret írt. Még félév sem telt el, és egybekeltek. Michelet úgy érezhette, hogy végre szellemi társra lelt. Ezzel vége szakadt cselédlány „szerelmeinek", amelyek nemcsak szexuálhigiéniai célokat szolgáltak, hanem egyben a néppel, a barbárokkal és a természettel való kapcsolat misztikus és bensőséges jellegét is biztosították.41

(Amikor 1869-i önéletrajzi vázlatában az 1842-43-i időszakra úgy emlékezett, hogy „rustici barbari felemelése",4

2

akkor nemcsak arra utalt, hogy előadásaiban a „barbár parasztok"-at dicsőítette. Marie nevű cselédlányát Barbarának nevezte el, Victoire-t pedig Rusticának. Mind a kettőt tanította, nevelte, azt a társat is keresve, akit feleségében nem talált meg. ,,1844-48-ban Rustica, a nép oly édes képe, és szűz" — jegyezte fel említett vázlatában, és egy ezt követő másikban még a közösülésük napjára is emlékezett.)43

Mindez éppen úgy a múlttá vált, mint „A Nép" című műve, amelyről nemsokára már úgy nyilatkozott, hogy még egyszer nem tudná megírni.4

4

A nemiség örömeit azonban nem minden megpróbáltatás nélkül ismerte meg. A házasság számára „a leginkább megengedhető incesztus" volt. Először szenvedett a szexualitás "fekete angyalától". Aztán bűntudat gyötörte, mert hajdan nálánál idősebb első felesége kielégítette nemi igényeit, de nem tekintette az elmagányosodott és aztán a magát alkoholizmusnak átadó asszonyt társnak. Második házasságában úgy találta meg a harmóniát, hogy először leküzdötte ifjú felesége vaginizmusát, majd frigiditását szublimálta. így egyszerre élvezhette azt, hogy a feleség számára egyszerre lett anya, tanítvány, tanító, szexuális partner.45 Felesége betegségét is átértelmezte. A romantika betegség-kultuszának a légkörében felesége számára a francia nemzet szimbóluma lett, gyógyulása Franciaország életrekelését példázta.4

6 így találta meg Michelet házasságában előbb jelzett életelvének megfelelő harmóniát, amire már azért is szüksége volt, mert közben egyre ellenségesebb és csalárdabb külvilággal kellett szembenéznie. Házasságát családja, mindenekelőtt veje kifejezetten ellenezte. Gyermeke pedig, a kis Lazare, akinek neve is a feltámadást jelképezte, tragikus hirtelenséggel távozott az élők világából — Michelet szerint a dajka hibája miatt. Franciaország pedig olyan úton indult el, amely Michelet-t csak szorongással tölthette el. De jellemző, naplójában alig említi a bonapartista diktatúrához vezető fejleményeket. így például nem fordul elő a Falloux-féle törvény, amely a közoktatásban a katolikus egyház befolyását minden korábbinál erősebben biztosította. Michelet újra a katedrán talált magára. Amikor 1849 nyarán előadásai anyagán eltűnődött, azon, hogy miért választotta központi témaként a szeretet és a nevelés kérdését, úgy érezhette, Fichte idealizmusából és példájából is merített