Századok – 1997
Tanulmányok - Gergely András: A magyar ügy és a magyar diplomácia Frankfurtban1848 nyarán V/991
1008 GERGELY ANDRÁS Augusztus-szeptember során Szalay nemcsak elismertetéséért folytatott — előbb sikeres, majd sikertelen — küzdelmet. A parlamenten és az alkotmánybizottságon, továbbá a sajtón keresztül próbálta Magyarország számára kedvező irányban alakítani a német egység ügyét. A nemzetgyűlésben augusztus óta új szószólója akadt a magyar-német szövetségnek a közép-európai államszövetséget korábban is tervezgető, köztiszteletben álló pártonkívüli Eisenmann würzburgi orvos személyében. A cikkeiért 1832-ben kapott börtönbüntetéséből 1847-ben szabaduló politikus először a jobbközép pártjaihoz állott közel, Radetzky győzelmei felett éppúgy örvendezett, mint „a démoni cseh összeesküvés elnyomása felett".83 Fokozatosan, nem utolsósorban a magyar követ hatása alatt, felismerte a valóságos erővonalakat, s a „magyar ügy" szószólója, a magyar kérdés specialistája lett. A kicsiny, sápadt, beteges ember ettől kezdve rokonszenve jeléül magyar ruhában járt, s karikatúrák ábrázolták, ahogyan a Pál-templom kupolájáról távcsövével figyeli a reakció közeledtét.84 Mert figyelmeztetését, hogy a horvát támadással Délkelet-Európában alapvető, ellenforradalmi irányú fordulatot vesznek az események, augusztusban még kevesen fogadták komolyan. Első, érezhetően Szalay által előkészített interpellációját augusztus 23-án nyújtotta be. Bírálta az osztrák kormány, közelebbről Latour intézkedését, amelyben visszautasította, hogy az osztrák hadsereg felvegye a birodalmi színeket. Szorgalmazta, hogy a Habsburg-birodalmon belül a német és nem-német csapatok mielőbb váljanak teljesen külön, a német csapatokat pedig Frankfurtnak rendeljék alá. A nagy éljenzéssel fogadott interpellációra Schmerling (még belügyminiszterként) azzal válaszolt, hogy interpellációs tárgyat nem lát benne, a minisztérium politikája abba az irányba halad, amerre Eisenmann is szeretné.85 Meßhengen akkori osztrák követ szerint az interpelláció nagy rosszallást váltott ki az osztrák képviselők körében. Néhányan úgy gondolják: „ha az indítvány keresztülmegy - elkerülhetetlen lesz Ausztria kilépése a Német Szövetségből és ennek megfelelően az osztrák küldötteknek azonnal ki kell lépniük a nemzetgyűlésből. Mindenesetre ez az indítvány itt a legkellemetlenebb vitatásokhoz és Bécsben a Reichstagban hátrányos visszahatásokhoz nyújt sajnálatos alkalmat."86 Augusztus 25-én Edgar Roß, a jobboldalhoz tartozó hamburgi képviselő arról nyújtott be indítványt, hogy Galícia, Eszak-Itália, Szlavónia számára külön közigazgatás mellett elkülönített hadsereget is szervezzenek, s a német központi hatalom szorgalmazza ezt. (Valószínű, hogy a Batthyány augusztus 18-i segítséget kérdő levelét 24-én megismerő Szalay állt a lépés hátterében.) Roß egyúttal szorgalmazta: ne csak tárgyalásokat folytasson a frankfurti kormány a magyarok érdekében, hanem nyújtsanak egyúttal aktív (értsd: fegyveres) segítséget a magyaroknak, leendő szövetségesüknek. Másnap Eisenmann a parlament plénuma előtt követelt megint külön hadsereget, külön kormányzatot a nem-német tartományok, továbbá aktív támogatást Magyarország számára.87 Ezt követően formálisan is a magyarok támogatására vonatkozó sürgősségi indítványt nyújtott be. A sürgősségi indítványhoz szükséges képviselői aláírások között számos baloldali képviselő mellett ott találjuk Moeringet is.88
