Századok – 1996
Közlemények - Holler László: A magyar korona néhány alapkérdéséről IV/907
938 HOLLER LÁSZLÓ tinos császár két művében található. A 11. századra és a 12. század első felére eső forrásokat az alábbiakban egyenként meg fogom vizsgálni. A latin nyelvű forrásokban a türk népnév a magyarokra vonatkoztatva csak a 10. századi, Konstantinápolyban követként is megfordult Liudprand Antapodosis-ában fordul elő,7 8 aki főleg az ungri népnevet használja. 3.3.2. A magyarokra vonatkozó ország- és népnevek a 11. században és a 12. század első felében kerletkezett bizánci forrásokban. Az alábbiakban megvizsgálom mindazokat a görög nyelvű forráshelyeket, amelyek a 11. században vagy a 12. század első felében keletkeztek, s amelyekben a Türkia országnév vagy türk népnév előfordul és Moravcsik munkái szerint a magyarokra vonatkozik. Mindössze négy olyan további adatra sikerült bukkannom, amely Moravcsik nagyszabású gyűjteményeiben nem szerepel, ezek közül is az egyik kevéssel a 12. század közepe után keletkezett. Ezeket is ismertetem. Először foglalkozom VII. Konstantinos „De administrando imperio" néven ismert munkájával, tekintettel arra, hogy ebből értékes információkat kapunk arra vonatkozóan, hogy mit jelentett Türkia a 950-es években. Néhány figyelmet érdemlő 10. századi forrás után sorra veszem a későbbieket, azokat is, melyekben az Ungria országnév vagy az ungrok népnév szerepel, majd ismertetem a pecséteket. Az idézeteket — egy kivétellel — az AMTBF fordításai alapján közlöm, az oldalszám megjelölésével. Igyekeztem teljes pontossággal ragaszkodni a fordításokhoz, melyekben a népnév mindenütt türknek, az országnév viszont Turkiának van írva, ami nem teljesen konzekvens. 1. VII. KONSTANTINOS CSÁSZÁR: A BIRODALOM KORMÁNYZÁSA (AMTBF: 30-51. o.) Csak egy részletet idézek, amely Türkia helyzetét ismerteti: 40. fejezet: „... A türkök pedig a besenyőktől elűzetve elmentek és letelepedtek arra a földre, amelyen most laknak. Ezen a helyen vannak bizonyos régi emlékek: az első, ahol Turkia kezdődik, Traianus császár hídja, azután még három napi útra ettől a hídtól Belgrád, amelyben a szent Nagy Konstantinos császár tornya is van, és ismét a folyó visszakanyarodásánál van az úgynevezett Sirmion Belgrádtól két napi útra, és azokon túl a kereszteletlen Nagy Moravia, melyet a türkök megsemmisítettek, s amelyen előbb Szvjatopluk uralkodott. Ezek a Duna folyó menti emlékek és elnevezések, ami pedig ezektől felfelé esik, ahol Turkia egész szállásterülete van, mostanában az ott folyó folyók nevéről nevezik el. A folyók ezek: első folyó a Temes, második folyó a Tutis, harmadik folyó a Maros, negyedik folyó a Körös, és ismét egy másik folyó a Tisza..." Ez az idézet elég pontos leírását adja a türkök lakta területnek, elsősorban a jól azonosítható folyónevek: Duna, Száva, Temes, Maros, Körös, Tisza, továbbá a városnevek: Belgrád, Sirmion = Szávaszentdemeter = Sremska Mitrovica, Traianus császár hídja = Turnu Severin segítségével. Számunkra fontos, hogy Belgrád és Sirmion, mint Türkia határvárosai vannak említve.79 2. KRÓNIKA A PÁPÁKRÓL (ÁMTBF: 27. o.) Egy 13. és egy 16. századi kéziratban fennmaradt krónikatöredék a pápák történetével foglalkozik, a 891-928 közötti időben. A szövegben kétszer szerepel az ungri a magyarok neveként és egyszer Ungria, Magyarország megjelölésére. Noha a latin eredeti kétségtelenül a 10. századból való, a görög keletkezésének ideje kétséges, ezért ez nem nyújt
