Századok – 1996
Közlemények - Tóth Sándor László: Megjegyzések a honfoglalás szakaszaihoz IV/877
A HONFOGLALÁS SZAKASZAIRÓL 899 felülkerekednie, s saját hada is komoly veszteségeket szenvedett még a győztes csatában is. Okkal merült fel egy nagyobb sereg lehetősége, hiszen a magyar törzsszövetség két vezetője, Árpád kündü és Kuszán (Kuszál?) gyula (?) tárgyalt a bizánci követtel.167 Felmerült az is a kutatásban, talán nem ok nélkül, hogy e két fejedelem a hét magyar (Hetumoger) törzs, illetve a kabarok élén állt.16 8 Arra is utalt a történeti kutatás, hogy a 9. században a kalandozások törzsszövetségi keretben folytak, azaz valamennyi törzs részt vett bennük a gyula irányításával.16 9 Éppen Konstantinos említette, hogy a magyarok hadjáraton voltak, amikor besenyő támadás érte Etelközt, amelynek őrzésére hátrahagytak csapatokat. E megfontolandó szempontok ellenére is úgy véljük, hogy csak a tárgyalásban részt vevő két fejedelem törzsét illetően látjuk bizonyítottnak a kalandozásban való részvételt, hiszen ők kapták az ajándékokat, ők vállalták a kockázatot és ők részesedhettek annak sikeréből is. Ha hitelesnek fogadjuk el a muszlim források alapján, hogy 20 ezer harcosa volt a magyarok kündüjének, a magyar-kabar törzsszövetség tíz törzsére (hét magyar és három kabar) egyenként 2 ezer harcost számíthatunk.17 0 Ha valóban „csak" két törzs hadereje portyázott Bulgáriában, legkevesebb 4 ezer főre; ha az egyik résztvevő a kabarok „törzse", valójában népe (törzsszövetsége) volt, 8 ezer főre becsülhetjük a kalandozó hadat.17 1 E számítás mellett szólhat a magyarok 899-900-as itáliai portyája, amikor Berengár itáliai király 15 ezer főre tett seregét háromszor annyira tették a források, mint a magyarokét, amelyet így 5 ezer főre becsülhetünk.17 2 Nézetünk szerint aligha lenne helytálló, ha a 20 ezer fős magyar haderő nagyobb részéről feltételeznénk, hogy Bulgáriában portyázott és ott végül is megsemmisítő vereséget szenvedett. Ha ezen kívül még azt is hozzászámítanánk, hogy közben a besenyők is meglepték az otthon maradott kontingenst és a magyarok családjait, valóban olyan „végpusztulást" kellene feltételeznünk, amelynek fényében mind a honfoglalás, mind még inkább a nemsokára beinduló kalandozások (köztük az itáliai) nehezen lennének érthetők. Valószínűbbnek véljük, hogy egy 4-8 ezer főre tehető, talán Árpád fia Levente és/vagy Kuszán vezette haderő kalandozott Bulgáriában és végül jelentős, de a forrásokban eltúlzott mértékű vereséget szenvedett. A besenyők e bulgáriai háború után támadtak a magyarokra. E támadásra sor kerülhetett még 895-ben, de lehetséges hogy valamely más évben (896-900 között?) rohanták meg Etelközt. A szemben álló erők nagysága bizonytalan, a szakirodalom általában Konstantinos alapján azt feltételezte, hogy a besenyők azért voltak létszámbeli fölényben, mert váratlanul támadtak és a magyar főerők távol voltak. Ennek megfelelően jobbára nem számoltak csatával, nyílt összeütközéssel, csak a magyar határvédő csapatok — akiket a kabarokkal vagy a szakrális fejedelem katonaságával azonosítottak — elűzésével.17 3 Magunk úgy vélekedtünk, hogy mivel Árpád Etelközben volt a támadás idején, s Konstantinos a besenyő támadások egyikének leírásánál csatára és a magyarok hadseregére utal, jelentősebb mértékű ellenállást tanúsíthattak a magyarok. Feltettük, hogy a nagy etelközi folyók gázlóinál több összecsapást vívhattak, amelyekből a besenyők kerültek ki győztesen174 A fentieken kívül egyéb szempontokat is számba vehetünk a besenyő támadás megítélésekor. Korántsem biztos és bizonyított, hogy a magyarok csak és kizárólag törzsszövetségi jellegű kalandozásokat vezethettek a 9.
