Századok – 1996
Közlemények - Mesterházy Károly: Avarok; szlávok; magyarok a Bükk-hegységben IV/861
AVAROK, SZLÁVOK, MAGYAROK A BÜKK-IIEGYSÉGBEN 869 erdőtől védetten húzódik talán 100 méter hosszan, tehát szűkös, erdősülésrebokrosodásra hajló helyen E település temetője lehetne a bélapátfalvi temető, amely 360 m magasan, szintén erdők közé ékelve feküdt, hasonlóan a lengyelországi korai szláv telepekhez.81 Ilyen magasságban már nincsenek sem avar, sem honfoglaláskori magyar települések, vagy temetők. Nagyon jellemzőnek látszik a sírok különböző tájolása. Van köztük fejjel keletre, nyugatra, északra és északnyugatra fekvő. Az ilyen sokféle irányban megásott sírok, illetve eltemetett halottak bizonytalan, kialakulatlan hitvilágra utalnak. A szilárd túlvilághittel rendelkező népek, így az avarok is egy jellemző főirányban tájolták halottaik sírját, s ez a tájolás az egész népre jellemző az adott időszakban. A szláv népek azonban feltűnésüktől kezdve hamvasztották halottjaikat. A Kárpát-medencében éppen avar hatásra kezdtek felhagyni ezzel a szokással, bár ÉK-Magyarországon szinte a 10. század elejéig számolhatunk vele. A bodrogközi Királyhelmecen pl. a hamvakra vagy az urnákra halmokat emeltek.82 Lengyelország területéről biztosan 10. századi csontvázas sírt nem is találtak, s így ott a hamvasztás az egész 10. században fennmaradt.83 Valószínűleg szláv halomsírokról olvashatunk oklevelekben is: a Galánta körüli halmokat pogánysírként említik 1299-ben.8 4 A 8. században már megjelennek a szláv csontvázas temetkezések, majd főleg a 9. században elhagyják a hamvasztást. Mivel azonban még átalakulóban van hitviláguk, szokásrendszerük, így a temetkezések egy-egy temetőben nagyon változatosak. A nagygurabi temetőben még előfordul a hamvasztás, de a sírok túlnyomó többsége csontvázas. A halottakat azonban nem egy irányban fektetik, különböző a sírok formája és mélysége is.8 5 Ugyanígy a Zsitvabesenyőn feltárt temetőben (Papföld), főleg a déli temető csoportban, különféle irányban fektetett zsugorított csontvázak fordulnak elő.86 A nagyvendégi temetőben a 9. században halmos sírokba temetkeztek, de pl. az 1. halomban még urnasírt is találtak a csontvázakon kívül.8 7 A lehető legtarkább képet mutatja a Dévény-plébániatemplom mögötti (Devin-Za kostolom) temető. Ebben kizárólag csontvázas temetkezések fordulnak elő, de tájolásuk lehet Ny-K, ÉNy-DK, É-D, DNy-ÉK K-Ny, ÉK-DNy, DK-ÉNy (az első adat a fej, a második a láb irányát jelöli).8 8 A még késő avar kori cseklészi temető területén is előfordulnak az urnasírok (85. és 86. sír), amelyek már az avar edényekre hasonlítanak. De a temető ÉK-i sírcsoportjában rendkívül vegyes a sírok tájolása — pedig a sírleletek teljesen azonosak az avar sírok mellékleteivel. Kérdéses, hogy ebben az esetben szokásaikban elszlávosodott avarokat, vagy elavarosodott szlávokat kell-e látnunk.8 9 Valószínűbb az utóbbi lehetőség, mert a legkésőbbi avar temetőkben egységes a tájolás. A kaposvári vagy sopronkőhidai temetőben egységesen Ny-K-i tájolással találkozunk (bár már itt is van kivétel), azaz szilárd másvilágról való képzetek vetületével.9 0 A bélapátfalvi temetőben a sírmellékletek, ékszerek közt is van olyan, amelyik inkább a korabeli szláv (morva) temetőkre jellemző. Az egyik sírban granuláció díszes fülbevaló öntött utánzata került elő, melynek az említett dévényi temetőben van közeli párhuzama.9 1 Természetesen, ahogy a sály-latori településen előfordulnak avar öntvények, ugyanúgy a bélapátfalvi temetőben is találtak avar csont tűtartót, avar fülbeva-
