Századok – 1996
Tanulmányok - Kovács László: A kora Árpád-kori pénzújításról IV/823
852 KOVÁCS LÁSZLÓ említett temetői példányokon túl további minősített esetei a telepásatásokról valók CD), ezért a szórványleletek (F) kategóriájába a lelőhelyes, de előkerülési adat nélküli példányokat soroltam. Végezetül megjegyzem, hogy a MNM Éremtára példányaival itt nem számoltam, hiszen a szakirodalomból ismert kincsleletek, ill. a szórványleletek kiszűrése csaknem megoldhatatlan feladat az egykori állományt meg nem őrzött, s típusok szerint dobozolt anyagban. 62 Egyetértésben Stanislaw Suchodolski lengyel vonatkozásban kifejtett véleményével: Stanislaw Suchodolski 1961, 61 (6. jegyz.). 63 A 9. táblázat nem tartalmazza azoknak a többérmés síroknak az adatait, amelyekben vagy ugyanazon típus több példánya, vagy akár egy meghatározhatatlan példány is előkerült. Nem tartalmazza továbbá a Maövanska Mitrovica (opát. Sremska Mitrovica, Jugoszlávia) - Zidine/Siringrad 215. sír bizonytalan meghatározású Kálmán? (6x), П. Béla/II. Géza?(x) érméit. 64 Az előlapján hibás +PETVS REX köriratú H6a változatot nem lehet önálló típusnak tekinteni. 65 Réthy László 1899, 12: Nr. 12-14 (56. jegyz.). 66 I. András H8 verete a szokásos típus, „mely Szent István óta — utódai alatt talán kissé csökkent átlagsúllyal — addig fenntartotta magát. Később más típus szerint vert és ezen új típus szerint vert darabok — ami hazánkban a 11. században példátlan — erősen körülmetélve forogtak közkézen. Nem egyes darabokról van itt szó, hanem az ezen típus szerint vert pénznek nagy százalékáról; tudjuk, hogy nem könnyű teljesen ép, körülmetéletlen példányt találni. Ez nem lehet pusztán élelmes izmaeliták műve. Itt történt valami. Úgy látszik, a közönség maga idomította, alkalmazta hozzá egy behozott könnyebb pénzlábhoz a kezén lévő régibb és be nem vont pénzeket és a forgalom befogadta a csonkított darabokat. Hogy ez még I. András vagy csak Salamon idejében történhetett-e, annak eldöntésére hiányzik minden támpontunk. Valószínű az utóbbi, mert elképzelhetetlen, hogy egy uralkodó könnyebb pénzlábat hozzon be és azt in specie ki ne veresse, a régi jobb pénzt be ne vonja. Ez csak Salamon zavaros ideje alatt történhetett meg.": Jeszenszky Géza: Az alsóhelbényi éremlelet töredékéről. Numizmatikai Közlöny (Budapest) 13 (1914) 64-65. 67 Hóman Bálint 1916, 412 (3. jegyz.). 68 Hóman Bálint 1916, 414-115 (3. jegyz.). 69 Hóman Bálint 1916, 213-214 (3. jegyz.). 70 Szerinte „a magánosok üzérkedését...az egyes leletekben talált ezüstforgácsok bizonyítják, amelyeken a pénzek lemetszett vonalkörös szegélyei láthatók. A CNH 14. sz. alá sorozható túlságosan körülvágott — átlagban 0.2098 g súlyú — pénzek minden bizonnyal az üzérkedő kalmárokra vezethetők vissza." Ezért azokat I. András pénzrontásánál nem vette figyelembe: Hóman Bálint 1916, 215 (3. jegyz.). 7 1 a pénzláb fokozatos és céltudatos megrontásának kétes dicsősége, Szent István korában a nemzetközi forgalomban is kedvelt pénzünk hitelének tönkretétele I. András nevéhez fűződik. Ö kezdte meg a pénzverési regálé teljes pénzügyi kihasználását, évről-évre jobban körülnyírt s így ezüstértékben csökkenő aprópénzt hozva forgalomba. A periódusonként való pénzkibocsátásnak ezzel a kezdetleges módszerével a pénzverés hasznát, ami Szent István korában a forgalomba hozott pént ezüstértékének 5.88 %-ára rúgott, 45.46 %-ra fokozta. I. Béla útját vágja e gazdasági szempontból káros rendszernek, de Salamon nyugati mintára újra bevezeti a kényszerpénzváltást ..." Hóman Bálint: Magyar történet. In: Hóman Bálint - Szekfű Gyula: Magyar történet. I-IV. Budapest 19352, I: 214. 72 Bálint Hóman: Geschichte des ungarischen Mittelalters. I—II. Berlin 1940, 286; Ladislaus Réthy: Corpus nummorum Hungáriáé. Eingeleitet und übersetzt von Günter Probszt. Graz 1958, 8. Bevezetőjében Günter Probszt Hóman Bálint fenti munkájának idézőjelek között közreadott részleteire külön nem hivatkozott, vö. uo. 12: 3-4. jegyzet. 73 I. András „gazdasági intézkedési közül említést érdemel, hogy tizennégy év alatt két eltérő feliratú féldenárt veretett. Ezek ugyan súly és finomság tekintetében alatta maradtak István király pénzeinek, de nem jelentettek süllyedést elődeihez képest. Elődei sokkal hosszabb ideig forgott pénzei gyakran körülnyírt állapotban kerülnek elő. Volt aki ebből egy primitív pénzújításra, a beszedett pénzek kincstári körülnyírására, valamint újbóli forgalomba hozatalára következtetett, ezt a kétes értékű dicsőséget azonban el kell hárítanunk I. András felől, mivel vidéki kincsleletekben magánosok által lenyírt peremek is előkerültek." Györffy György 1984, 854-855, 1664 (37. jegyz.). 74 Gedai István: A magyar pénzverés kezdete. Budapest 1986, 68. Ezzel csak a korábbi véleményét ismételte meg, miszerint „lényeges változást jelentett az érmekibocsátásban, hogy I.
