Századok – 1996
Tanulmányok - Kovács László: A kora Árpád-kori pénzújításról IV/823
A KORA ÁRPÁD-KORI PÉNZÚJÍTÁSRÓL 851 bözet egyre nőtt, „a pénzverési illeték elvesztette illeték jellegét s indirect adóvá alakult át. A pénzverési jog ezáltal regalevá, a királyi jövedelmek egyik fő forrásává, a pénzverési haszon rendes királyi jövedelemmé vált.": Hóman Bálint 1916, 412 (3. jegyz.). 47 Hóman Bálint 1916, 413 (3. jegyz.). 48 Ilóman Bálint 1916, 415 és uo. 1-3. jegyzet (3. jegyz.). 49 Hóman Bálint 1916, 417-418 (3. jegyz.). 50 Györffy György 1984, 869, 872-874 (37. jegyz.). 51 A monetarius (pénzverő, pénzváltó?) 1111-ből, a redditus monetae (pénzjövedelem) említése pedig 1212-ből maradt fenn: Pauler Gyula 1899, I. 507: 546. jegyzet (42. jegyz.). A cambium, concambium (/pénz/váltás, /pénz/újítás) 1271, 1279-ből, a collecta lucri camerae, collecta monetae, lucrum camerae (kamara haszna adó: az el nem fogadott új pénz fejében szedett rendkívüli adó) 1229, 1231, 1234-ből, a cuisus monetae (pénzforgalom, az új pénz forgalomba hozatala) 1279-ből, a decima monetae, décima de proventu monetae (a pénzverési és pénzváltási jövedelem tizede) 1279-ből, a nova moneta (új pénz, a folyó évben kibocsátott pénz) 1222, 1271-ből, a renovatio monetae, mutatio monetae, revolutio novae monetae (pénzújítás) 1255, 1271-ből, a tempus novae monetae (az új pénz ideje) 1255-ből, a beváltás körülményeinek leírása 1265, 1271-ből adatolt: Hóman Bálint 1916, 415: 1-2. jegyzet, 660-675 (3. jegyz.). 52 „Az új pénznek rajzbein is könnyen feltűnő eltérést kellett mutatnia a megelőző egy-két fajhoz képest. Ha az új pénzt a régitől nem lehetett volna megkülönböztetni, bizonyára senki sem igyekezett volna a reá nézve anyagi teherrel járó pénzváltási kényszernek engedelmeskedni, hanem használták volna tovább is a régi pénzt. A gyakori pénzújítás fóczélja a lakosság minden rétegét terhelő indirect adójövedelem behajtása volt. A saját érdekeit szem előtt tartó kincstárnak tehát minden módon meg kellett akadályoznia, hogy a nép e teher alól könnyen kivonhassa magát. Legegyszerűbb mód erre az egymást követő pénzek változó rajza volt....Az éremtypusok visszatértét viszont az magyarázza meg, hogy az öt-hat, sőt tíz év előtti pénz rajzának ismétlésével a kincstárt már nem érhette nagyobb károsodás, mert a többévi pénzújítással a hasonló rajzú régi pénz jóformán teljesen forgalomból vonatott. Újabb és újabb typusok képzésétől a pénzverés állandó Charaktere miatt is tartózkodni kellett." Hóman Bálint 1916, 246-247 (3. jegyz.); vö. Stanislaw Suchodolski 1961, 59 (6. jegy.); Wolfgang Heß 1982, 124-125 (23. jegyz.). 53 „A hybrid-veretek részben az előző vagy következő évi pénzkibocsátás hátlapjával vert téves veretek, részben pedig — valószínűleg a pénzverőmunkások visszaéléseire visszavezethető — hamispénzek." Hóman Bálint 1916, 248-249 (3. jegyz.). 64 Hóman Bálint 1916, 248 (3. jegyz.). 55 Az egyes uralkodók verette érmék típusválasztékával és sorrendjének megállapításával disszertációmban foglalkoztam, ezért e kérdéseket itt nem érintettem. 56 Az érmék típusjelzésének feloldása: H = Lajos Huszár 1979 (2. jegyz.); CNH = Réthy László: Corpus nummorum Hungáriáé. Magyar egyetemes éremtár. Budapest 1899. szerint. 67 Stanislaw Suchodolski 1990, 174, és 174: táblázat alapján (3. jegyz.). 68 A forgalomba hozatal módjáról: Györffy György 1984, 824-825 (37. jegyz.). 59 A vélemények részletes bemutatása: László Kovács: Über den Schatz von Nagyharsány und den Lanzen-Denar Stephans I. Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae (Budapest) 46 (1994) 370-378. 1,0 А 385 szám a Hl, Hla, Hlb, Hlc és a H? típusok példányszámának összessége, ugyanis a király típusba nem sorolt érméi kivétel nélkül a Hl-hez, vagy annak valamelyik változatához tartoznak. 61 Gyűjtésemből e vonatkozásból nem tudtam értelmezni azokat az adatokat, ahol további ismeretlen mennyiségű érmére történt utalás. Itt jegyzem meg, hogy ámbár a sírokba a hétköznapi forgalomból kiemelt pénzeket helyezték, azok nem a forgalomban volt típusok példányai arányának, hanem egy temetkezési szokás alkalmazása gyakoriságának jelzései. Amint a táblázatokból kitűnik, a sírmellékletek körében megkülönböztettem a hiteles sírleletből (A), a feldúlt csontvázak mellől (В), továbbá a közöletlenül maradt sírleletekből (C) való példányokat, s az utóbbiak körében egy-egy típus darabszám nélküli említésénél mindannyiszor 1 példánnyal számoltam. Arra is fel kell hívnom a figyelmet, hogy a királyi Magyarország területén kevés ugyan a kincslelet CE), de a bennük elrejtett érmemennyiségek mégis rendszeresen meghaladják a sírokban lelt példányokét. Anyaggyűjtésem sajátos záróhatára következtében néhány, főleg II. Béla által kibocsátott típus ismert mennyisége lényegesen több az általam itt közreadottnál, ugyanis nem számoltam azokkal a kincsleletekkel, amelyek 12. századi anonim dénárokat is tartalmaztak. A szórványleleteknek az
