Századok – 1996

Tanulmányok - Kovács László: A kora Árpád-kori pénzújításról IV/823

A KORA ÁRPÁD-KORI PÉNZÚJÍTÁSRÓL 849 12

Ruth Mazo Karins 1985, 206 (8. jegyz.). 13

Ruth Mazo Karras 1985, 205 (8. jegyz.). 14

A Jaroslav Poívár által összegyűjtött 60 db és 4894 db (ill. 4 kg) között változó darabszámú kincsekben a következő érmetípus mennyiségeket találták: 150, 60, 55, 41, 34, 24, 19, 17, 14, 10, 8, 6 típus (lx-lx), 27, 20, 15, 13, 5, 2 típus (2x-2x), 22, 18, 11, 4 típus (3x-3x), 3 típus (4x): Jaroslav Posváf 1956, 153-155: 1-2. táblázat (9. jegyz.). Tehát gyűjtése idején egyetlen olyan csehországi kincs sem volt ismert, amelyben kizárólag egytípusú érmék láttak volna napvilágot! 16

Jaroslav Posváf 1956, 264 (9. jegyz.); vö. JiH Sejbal 1979, 41-42, 117-118 (11. jegyz.). Ruth Mazo Karras, aki tanulmányában egy I. Vladislav (1109-1118, 1120-1125) kori kincsleletet dolgozott fel, rámutatott azon metrológiai adatok hiányosságaira, amelyeken a jelenleg elfogadott cseh érmekronológia és a csillapodó pénzrontás elmélete alapult, s úgy vélte, hogy szilárd metrológiai vagy forrásbeli meglapozás nélkül az új pénz kényszerű elfogadásával járó periodikus pénzújítás elméletét megrendíti az a tény, hogy oly sok kincs, oly bő típusválasztékot tartalmazott: Ruth Mazo Karras 1985, 209 (8. jegyz.). Lengyelországban Marian Gumowski volt hasonló véleményen, de korábban Stanistaw Suchodolski éppen a csehországi viszonyokra hivatkozva utasította el a azt. A kincsek tagadhatatlan típusgazdagságát azzal magyarázta, hogy a renovatio monetaet hiányosan, csak a piacokon vagy más olyan helyeken hajtották végre, ahol nagy tömeg gyúlt össze, azonkívül számolnunk kell a hivatalosan a forgalomból kivont régi érmék szándékos elrejtésével is: Stanislaw Suchodolski 1961, 58 (6. jegyz.). 16

II. Vratislav a hercegsége (1061-1085) alatt 4-7, a királyi koronázását követően (1085-1092) viszont csak 1 típust veretett, viszont II. Bretislav (1092-1110) 2-3, II. Borivoj (1100-1107) 4, Svatopluk (1107-1109) 3,1. Vladislav (1109-1118) 8, II. Borivoj (1118-1120) 5,1. Vladislav (1118, 1120-1125) 12 típust: Stanislaw Suchodolski 1961, 69 (6. jegyz.). A csak bizonyos részletekben eltérő változatokat jóval kisebb számú típusba vonta össze: Frantiêek Cach: Nejstarsí ôeské mince. I: Ceské denáry do mincovní reformy Bretislava I. Praha 1970; II: Ceské a moravské denáiy od mincovní reformy Bretislava I. do doby brakteátové. Praha 1972, No. 345-562. A túlságosan kis példányszámban ránk maradt típusok nem szolgálhattak a teljes érmemennyiség cseréjét szándékozó pénzújítás céljára, ezért II. Vratislav és II. Bretislav alatt egy érmetípus 3-7 évig, II. Borivoj 1. periódusa alatt mintegy 2 évig maradhatott a forgalomban, majd Svatopluk és I. Vladislav 1. periódusa alatt 1 évig, II. Borivoj és I. Vladislav 2. periódusa folyamán pedig mindössze félévig, foroghatott egy-egy típus. Évenkénti kettőnél gyakoribb pénzújítás ezidóben sem volt, s erre is csupán 1118 után került először sor, amely feltevés talán nem kategórikusan mond ellent prágai Cosmas fentebb idézett beszámolójának: Stanislav/ Suchodolski 1961, 69 (6. jegyz.). 17 Ruth Mazo Karras 1985, 184-189, 206, 209-210 (8. jegyz.). A verőtövek előállításának gyártásmenete: Jarmíla Hásková: Die böhmische Münztechnik in der Zeit der Feudalismus. Arbeits- und Forschungsberichte zur Sächsischen Bodendenkmalpflege (Berlin) 20-21 (1976) 562-566. 18

1995. június 20-án kelt szíves levelét, s az abban adott szakirodalmi tájékoztatást ezúton is megköszönöm. 19 Karl Theodor Eheberg 1879, 65-96 (7. jegyzj; A Luschin von Ebengreuth 1926, 260-266 (7. jegyz.); Walter Häwernick-, Münzverrufungen in Westdeutschland im 12. und 13. Jahrhundert. Vierteljahrsschrift für Sozial- und Wirtschaftsgeschichte 24 (1931) 129-130. 20 Walter Häwernick 1931, 130 (19. jegyz.). 21 Walter Häwernick 1931, 130-131 (19. jegyz.). 22 Walter Häwernick 1931, 133-134 (19. jegyz.); vö. Stanislaw Suchodolski 1961, 59 (6. jegyz.). 23

„...kiderült, hogy a hosszabb időszakonkénti forgalomból való kivonásnak már korábban szokásosnak kellett lennie. Az időszakok verőhelyenként és az egyes korszakokban is nagyon különbözőek voltak. Mindenekelőtt az Ottó-kori veretek többségének volt hosszú forgalmi ideje,...valamint a wormsi Heinricus rex dénároknak, amelyeket jelen ismereteink szerint II. (Szent) Henriktől (1002-1014-1024) III. Henrik (1039-1046-1056) császári korszakáig változatlanul vertek. Ezzel szemben pl. az 1039 és 1120 közötti időszak speyeri érmesorozata legalább 24 típusból áll, amelyek érmeképileg határozottan különböznek (Az érmekép, s nem a körirat volt a főként analfabétákból álló lakosság számára a fő megkülönböztető jegy). Ez esetben típusonként kevesebb mint 4 éves átlagos forgalmi idő mutatkozik.": Wolfgang Heß: Münzstätten, Geldverkehr und Märkte am Rhein in Ottonischer und Salischer Zeit. In: Beiträge zum hochmittelalterlichen Städtewesen. Hrsg. von B. Diestelkamp. Stf. A Darst. 11 (1982) 124-125. Wolfgang Heß tanulmányában 15 kincset tárgyalt, s ezekben az alábbi típusszámok voltak: 2 (5x), 5, 1 (2x), 43, 41, 26, 17,