Századok – 1996
Tanulmányok - Kovács László: A kora Árpád-kori pénzújításról IV/823
832 KOVÁCS LÁSZLÓ mázott zelcany kincsben 22, az 1012-1055. évek közül való 3000 példányos prágai kincsben 18 típust számláltak össze,7 8 vagyis a következetes pénzbeváltást a kincsleletek cseh környezetben sem tükrözték, mert nem is tükrözhették. A magyarországi leletanyagra vonatkozó adatgyűjtésem tanúsítja, hogy fennmaradt példányszáma nyomán, s Hóman Bálint megfigyelésével szemben, a H8 forgalma nem lehetett lényegesen kisebb sem elődei (Hl, H6, H7) összesített, sem utóda (H9) forgalmánál,79 s azt a kincs-, főleg pedig a sírleletek igazolják, hogy a Hl, H6, H7 és a H8 típusű veretek egy időben is forgalomban voltak, nyilvánvalóan az I. (Szent) István király halálát követő évtized zavaros viszonyai között, s legalább az I. András uralkodásának elején bekövetkezett rendteremtés befejezéséig (9-10. táblázat). A H8 és a H9 cseréjének dátumát azonban nem tudjuk meghatározni, de együttes forgalmuk nem túl gyakori régészeti bizonyítékai (9-10. táblázat) meggyőzően tanúsítják, hogy a H8 következetes kiváltása a H9 révén vagy nem is volt a király törekvése, vagy nem járt sikerrel. Ráadásul amennyire a nem éppen megfelelő arányú ép példány alapján végzett méréseim eredménye elfogadható, akkor a H8 és a H9 átlagsúlya nem is tért el lényegesen egymástól,80 vagyis cseréjükre nem kincstári, hanem politikai okból kerülhetett sor, mintegy a Hl és a H8 kapcsolatával jelzett konszolidálási folyamat lezárultán. A H8 és a H9 csaknem egyenlő átlagsúlya cáfolja Hóman Bálintnak azt a feltevését is, hogy a nagy súlykülönbségük váltotta volna ki a nehezebb H9 körülnyírásának ötletét. Éppen ellenkezőleg, nemcsak a király H9 típusú, s a körülnyírást — de egyáltalán nem a feltételezett tudatos mérethatárok közötti új érmenagyságokat kialakítani sejtett csonkítást — valósággal sugalló, elődeiétől lényegesen különböző érmeképű81 veretének, hanem saját korábbi, valamint elődei és utódai csaknem összes típusának számos példánya, ha nem is a H9-nél megfigyelt s egyelőre megindokolhatatlan arányban,82 elszenvedte ezt a barbár súlycsökkentést. Mindkét típus (H8-H9) viszonylag rövid ideig volt használatban, a sírleletek ugyanis Salamon (9. táblázat), a kincsek pedig I. (Szent) László koráig (10. táblázat) való forgalmát jelzik. A periodikus pénzújítás megléte elleni további érvnek tekinthető, hogy a királlyal csaknem egy időben országló Béla dux 10-12 évi hercegsége klején (1048/1050 körül - 1060. december 6.) megelégedett egyetlen típus (Hll) kibocsátásával, s az a leletek tanúsága szerint szabadon forgott együtt királyi bátyja mindkét típusú veretével, bár önálló kincslelete is előfordult (9-10. táblázat).83 Cserére azért sem volt szükség, mert az ép érmék átlagsúlya igen közel állt egymáshoz.8 4 Nem lehet véletlen az sem, hogy Béla királyként is egyetlen típus (H12) kibocsátására szorítkozott, amely a leletek tanúsága szerint annak ellenére forgott együtt saját hercegi, s ritkábban I. András vereteivel, hogy érmeképei az előzőkétől nem különböztek, s átlagsúlya mindannyiuknál lényegesen kisebb volt.85 Ez a súlycsökkentés azonban „nem tekinthető a szorosabb értelemben vett »mutatio monetae«nek. Trónváltozáskor az űj uralkodó mindig új pénzt veretett s gyakorta nem a korábban vert pénzek pénzlába alapján. Béla is így tett, de új könnyű pénzei rövid uralkodása idején azonos pénzláb alapján verettek."86 Nem lehetetlen, hogy elődei érméinek körülnyírása még uralma alatt is folytatódott. A forgalmi veszteség elkerülésére I. Béla bizonyára kezdeményezte a pénzcserét, de a fentebbiek szerint, azt nem sikerült következetesen végrehajtatnia. Csak kincsleletek bizonyítják a
