Századok – 1996

Tanulmányok - Makkay János: A sárkány meg a kincsek IV/733

A SÁRKÁNY MEG A KINCSEK 803 László-legendáink eredetéről. Irodalomtörténeti Közlemények 38, 1928, pp. 22-56. Ugyanő: Szent László-legendáink eredetéről. Budapest, 1928, p. 28. Horváth fordítása nem egészen pontos. A megbízható, de viszont nem teljes fordítást (Kurcz Ágnestől) lásd in László király emlékezete, p. 57, Legenda Szent Lászlóról, Magyarország királyáról 1240 körül, cap. 10. — A történet vége érthetetlen módon Kurcz Ágnes fordításából egy másik kiadványban is lemaradt: Árpád-kori legendák és intelmek, válogatta Érszegi Géza. Bp., 1983, p. 101. - Bonfmi változata néhány apró részletben eltér a legenda szövegétől, mintha Váradon még saját maga is hallotta volna a történetet: egy vitéz és egy tehetős úr közötti vitáról íi; akinél a vitéz elzálogosította volt a tálat. Mikor tartozását megadva, néhány hónap múlva visszakérte, a tehetős úr nem adta, mert megtetszett neki, de azt állította, hogy nem zálogképpen van nála, hanem mindig is az övé volt. A bíró ítélete úgy hangzott, hogy a tálat annak kell ítélni, aki az isteni László sírjáról, a szent helyről sértetlenül el tudja vinni. Bonßni: Rerum Ungaricarum Decades 2.4. 295-299, Kulcsár Péter fordítása, Bp., 1995, p. 327. Legelőször írt a csészéről Bunyitai Vince: A váradi püspökség története, I. Nagyvárad, 1883, pp. 54-55. Az Anjou Legendárium utolsó 2 képe mutatja, hogyan nem tudta elvenni az ezüsttálat a nemes, és hogyan vette el a tálat a szegény: László Király Emlékezete, 1977, 28-29. képek. 193

Dankó József: Vetus Hymnarium ecclesiasticum Hungáriáé. Budapest, 1893, pp. 175-176. Magyar fordítása Csanád Béla tollából in László Király Emlékezete pp. 27-29. 194

Ibid. p. 83. 196

Werner Lajos: Hozsánna. Budapest, 1948, p. 62. 196

Máté 5,26,27-28. 197

Lásd Makkay 1995d, pp. 28-29, 31, 50-52. Nem tudunk most foglalkozni azokkal a bőséges adatokkal, amelyek szerint a mágikus kehely vagy csésze fogalma neolitikus előzményekre megy vissza, amit az idolplasztikában az edénytartó szobrocskák mutatnak. 198

I. Borzsák: Vom zentralasiatischen xvarenah zur Attilas Bestattung. In From Alexander the Great to Kül Tegin. Studies in Baktrian... sources for the history of Pre-Islamic Central Asia, ed. by J. Harmatta. Budapest, 1990, pp.55-62. Ugyanő: Népmese? Királytörténet? Rituális dráma? Az MTA П. Oszt. Közleményei 33, 1982, pp. 103-110, illetve Dragma. Válogatott tanulmányok. Bp., 1994, pp. 79-86. Lásd még Makkay 1995d, pp.28-30. - A kupahordozó előkelő tisztség volt a szászánidáknál a Kr. u. 3. században: O. Szemerényi: Iranica У 68-70. In Scripta Minora, IV Innsbruck, 1991, p. 1973. - Vö. Alföldi András: A serlegkínálás ritusa. FolArch 3^1, 1941, pp. 6-10. — Harmatta János in AT 28, 1981, p. 123. 199

Cicero: Tusculanae Disputationes 111,19. - Ulpianus: Digestorum liber 34, 2, 20. — Malory szövegének modern angol átírására lásd sir Thomas Malory: Le Morte d'Arthur. New York, 1934, Book XVII, 15. Spisak op. cit. I, pp. 496-497. 200

Fodor 1994, p. 59. párhuzamként keleti ezüsttálakkal, amelyek alighanem szászánida hatás alatt készült kezdetlegesebb darabok: 3. tábla. 201

Az ábrázolásra lásd Fettich 1940/1986, p. 242, V tábla. - Fettich 1953, pp. 39-40. és a XXXVII. tábla. 202

Bóna 1993, p. 174. A királyi koronák típusaira lásd Porada 1980, 106. ábra a 202. oldalon. - The Metropolitan Museum of Art Bulletin, Spring 1984, 5. és 63. kép. - Lukonin 1978, Abb. 59-64, 71, 81-85, 118,120-129, 132-133, 141-142, 144, 156, 158, 203. - R. Ghirsman: Az ókori Irán. Budapest, 1985,101.,103-104. ábrák. 203

Bálint 1995,p. 12. 204

Harmatta 1994, pp. 165-169. - Harmatta 1992, pp. 81-92. 205

A sokfalú várak értelmezéséhez lásd Makkay 1995d, pp 65-87. — A szertartási helyeket körülvevő kilenc fal magyarázatára (lásd Makkay 1995d, pp. 65-87!) szolgálhat a Merlin-történet egy részlete: Merlin és a varázslónő Nimuë (Niviene, Viviane, Nina, aki egyébként azonos a Tó Úrnőjével, akitől Artúr Escaliburt, a csodás kardot kapja) a bretagnei Brocéliande erdőségben egy bozótos és virágos rétre érkeznek. (Nimuë már korábban megkérte Merlint arra, tanítsa meg, hogyan kell a semmiből vagy levegőből egy mágikus tornyot építeni.) Merlin a bozótban egy fa árnyékában, fejét Nimuë ölébe hajtva, elaludt. Ekkor Nimuë a fátylával egy kört húzott a bozótban, majd began her enchantments, such as Merlin had taught her, and made the ring nine times and nine times the enchantments. When Merlin woke, him seemed that he was in the fairest tower of the world and the most strong; — and. he said to the damsel: Lady ye have me deceived, but if ye will abide with me, for none but ye may undo this enchantment. And because the damsel loved him she spent most of her time in the magic tower, fogolyként őrizve Merlint az elvarázsolt várban vagy