Századok – 1996
Tanulmányok - Makkay János: A sárkány meg a kincsek IV/733
800 MAKKAY JÁNOS 131 Scott Littleton 1982, p. 264. - С. Scott-Littleton-Linda A. Malcor összefoglalása a kérdésről - From Scythia to Camelot. A radical reassessment of the legends of King Arthur the Knights of the Round Table and the Holy Grail, New York-London, 1994, 401 p. - nem volt még a kezemben, de első ismertetése szerint (JIES 23, 1995, pp. 226-228) a korábbi tanulmányok érveinek bő 1ère eresztett tárgyalása. Geoffrey of Monmouth: História Regum Britanniae, X, 6 és X, 9. 132 Nickel 1975, pp. 1-28. 133 Lehet, hogy ezzel függ össze az a sárkány, amely a winchesteri zsoltáros könyvben Hitvalló Eduárddal, az utolsó előtti angolszász királlyal (1042-1066) összefüggésben szerepel: Wild 1962, Abb. 10. 134 Nickel 1975, pp. 2-3 és 11. A modern és tudományos keltológia szerint tisztán kelta eredetű szóösszetételről van szó: penn 'head' + dragwn 'leader' azaz egy 'főparancsnok, vezér' jelentésű szóról. A Nickel által javasolt két etimológia, azaz Pan Draco 'Dragon prince', valamint egy türk tarkan/Aba Tarqan -» Tarchont/Tarquinius -» ban-tarkan -» Bandragan -» Pendragon levezetés nekem amatőr megközelítésnek látszik. Nickel nyilván sokkal képzettebb művészettörténésznek, mint nyelvésznek. 135 Nickel 1975, p. 33 és Fig. 2. — Le Morte d'Artur, Caxton's Malory, ed. by J. W Spisak. Berkeley and Los Angeles, 1983, I, p. 124, Book five, i2 recto (4). Tellér Gyula fordításában: Artúr „csudálatos álmot látott: iszonytató sárkány fojtogatta népe legjavát; napnyugat felől röpült elő a sárkány, feje azúrzománcos, válla aranyragyogású, hasa-pikkelyzete csudaszín, farka csupa libegőlobogó, lába tiszta fekete, s karma mint a sárarany. Rettenetes tüzet fújt pofája, akárha földek-vizek tűzben állanának". Arthur királynak és vitézeinek ... históriája. Budapest, 1970, p. 81. Nyilván ilyenek voltak a rómaiak elleni csatában felállított sárkányok is (lásd a 131. jegyzetet!). 136 Nickel 1975, Fig. 13 137 Philip Dixon: Barbarian Europe. Lausanne, 1976, Fig. 110, egy, a svájci Szent Gallen kolostorban őrzött kódex után. — Fettich Nándor: A bánhalmi avar leletekről. SzMMÉ 1984-1988, pp. 124 és 128. 138 Nickel 1975, pp. 6-7. 139 Ibid. p.12. 140 Ibid. p. 12, és Fig. 14c. 141 A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára, vol. I. 2. kiadás, Bp., 1984, s.v. bátor, p. 258. 142 Tös und Monyuk. Central Asiatic Journal 16, 1972, 15 sqq. 143 Nickel 1975, p. 17, és a 62-63. jegyzetek. 144 Makkay 1995d, pp. 28-30. 145 Lásd Yatzenko 1993, Fig. 2., továbbá Bóna 1980, pp. 70-73, és 18-21. ábrák. Jegyzetei között nincs nyoma, hogy ismeri II. Nickel tanulmányát: Tamgas and runes, magic numbers and magic symbols. Metropolitan Museum Journal 8, 1973, pp. 165-173. 146 A 16. század közepén a monda még élő hagyomány volt, mint azt Székely István Világkrónikájából tudjuk (Bp., 1960, 167v - 168r.). Az adatra Demény 1992, p.8. 147 Vargyas Lajoson kívül kivétel Dobos Ilona kandidátusi disszertációja, amely tudtommal nem jelent meg nyomtatásban, és amelyet, sajnos, csak László Gyula könyvéből ismerek: Dobos Ilona: Történeti mondáink legkorábbi rétege. Budapest, 1974. Vö. László 1993, p. 41. Dobos Ilona a Nagy Károly- és a Cid-mondakörben, továbbá az iráni mondakörben talált a Szent László-legendával kapcsolatos rokonvonásokat. Eckhardt Sándor nagy tanulmányában [1940/1986, p. 176.] azonban nem ismerte fel ezt az összefüggést, hiszen Szent László nevét csak az Ösgestával kapcsolatban említi. 148 Demény 1992, p. 19. 149 Sir Thomas Malory feljegyzésében, Morte d'Arthur, J. W. Spisak op. cit. 1983, I, p. 70, Book two, 10, 31: Balin, the Knyght with Two Swerdes. v.o. Nickel 1973, p. 141. Nickel szerint ez a történet főbb vonásaiban a magyar Molnár Anna ballada lényeges összetevőit mutatja. 150 Nickel 1975, pp. 4-5, és Fig. 3. - Lásd még Nickel 1973, p. 138. 161 Vízkelety András például, aki részben a germanisztika felől nézi a kérdést (László 1993, p. 41), szemmel láthatólag nem tud erről az összefüggésről: Nomád kori hagyományok vagy udvari-lovag toposzok. Irodalomtörténeti Közlemények 85, 1981, pp. 253-275, és legutóbb A legkedveltebb szentünk. Élet és Tudomány 50: 50, 1995. dec. 15, 1579-1582. Nincs nyoma ilyen utalásnak Eckhardt kitűnő munkájában sem: 1940/1986, pp.175-178, ott, ahol a Waltharius manu fortis-ról ír. Pedig fel kellett volna, hogy tűnjön neki, hogy Attila fájlalja, amikor felesége levágja a már megkötözött Hägen fejét (p. 178). A Szent László-legendában László a hajánál fogja a legyőzött
