Századok – 1996
Tanulmányok - Makkay János: A sárkány meg a kincsek IV/733
A SÁRKÁNY MEG A KINCSEK 787 eredetileg vagy akár utólag rákarcolt (rovás)feliratok nem határozzák meg a ráír ás idejét. Tehát az elrejtés szempontjából nem terminus ad quem-et, hanem csak terminus post quem-et jelentenek: a rákarcolás után bármikor (akár a mohácsi csata előtti napokban is) elrejthették őket. Nyilván külön kell választani tehát a 23 edény készítésének idejét (1., amit a legfiatalabb elkészítése zár le), használatának és kincstárban való őrzésének idejét, ami akár évtizedekre vagy évszázadokra is terjedhetett a legelső (és nem a legidősebb) darab megszerzését követően (2),328 és végül az elrejtés idejét (3), ami későbbi az előbbi kettőnél, de nem tudni, hogy mennyivel. Felhalmozott kincsek esetében a 3. általában hamar követi a 2. befejeződését, de nem mindig. Például akkor sem, ha a kincs vagy kincstár idegen kézbe kerüL Az amerikaiak például 35 év alatt semmit sem tettek hozzá a magyar koronázási ékszerekhez. A nagyszentmiklósi kincsnek pedig nem azért nincs semmi köze az Eurázsiából ismert más 8-10. századi ötvösművészetekhez,32 9 mert darabjai valahol a késő avar kori uralom területén készültek. Azért nem lehet semmi köze más 8-10. századi ötvöstermékekhez, mert darabjai nem a 8-10., hanem a 6-8., főleg pedig a 6-7. században készültek. A legendák szerint Harun al Rasid bagdadi kalifa (786-809) legalább három remek tárgyat ajándékozott Nagy Károly császárnak: szóbeli hagyomány szerint a svájci Szent Móric-apátságban őrzött kancsót,330 csak kései forrásokból ismerve a bécsi Attila- vagy Nagy Károly-szablyát,33 1 és végül a Khoszrau-csészét, amelyre az adatok elég koraiak, bár szintúgy legendásak. Hiszen a történet azzal kezdődik, hogy Salamon zsidó király csészéje volt, opus Salamonis, amely később Harmatta szerint ahhoz a történeti tényhez társult (,pette idée fut associée au fait historique"), hogy Harun al Rasid ajándékokat küldött Nagy Károlynak Salamon király előkerült kincséből.332 A három tárgyból kettő teljes épségben megvan, és nincs kétség, hogy tényleg messze keletről kerültek Aachenbe. A harmadik át van alakítva, és keleti eredetét csak gyanítjuk. Kérdés azonban, hogy a három legenda közül miért éppen a Khoszrau-csésze esetében fogadjuk el azt, amit a legenda, és most már történeti tényként Harmatta állít róla, hogy ti. a bagdadi kalifa ajándéka. Ahelyett, amit fentebb vázoltunk. A Karoling-uralkodók és az Abbaszida-kalifák kapcsolataira vonatkozólag komoly történeti források állanak rendelkezésre, és ezeket egy 20 évvel ezelőtti monográfia össze is foglalta.33 3 Érdekes, hogy míg az ajándékozásokra vonatkozó mesebeli adatokat (Salamon király kincse és mások) sokáig valósaknak tartották, addig a hiteles forrásokat viszont - meséknek.33 4 A követségek Nagy Károly oldaláról egyértelműen igazolhatók, azok a jeruzsálemi patriarchához mentek, és ezt kiegészítették a Szentföldre menő európai zarándokok. Károly azonban kereste a tengeren túli uralkodók barátságát is, azért, hogy az ott élő keresztények helyzetén segíthessen. Nos, 765 és 807 között legalább három-három követjárásra vannak adatok, és a legtöbb esetben esik is szó a kalifa ajándékairól, amelyekhez esetenként a bizánci császár ajándékai járultak. Találunk közöttük drága textileket (pallia sirica multa et preciosa), orgonát (misit Constantinus [Y, 757-ben] regi Pippino cum aliis donis orgánum), egy fehér indiai elefántot, amelyet Abul-Abbász-nak hívtak, és amely Lippenheimben 810-ig élt (elephas cum aliis donariis a rege Persarum — cum alia munera praetiosa — imperátori per legatos mittitur),
