Századok – 1996
Tanulmányok - Makkay János: A sárkány meg a kincsek IV/733
A SÁRKÁNY MEG A KINCSEK 775 ugyanez lehetett a sorsa: Kuvrat kincstárába, vagy valamely más styeppi nagyúr birtokába jutott, valamelyik úton azok közül, amelyekre fentebb utaltunk, és amelyeket oly szemléletesen foglalt össze éppen Harmatta. Majd onnan valamikor a Kárpát-medencébe hozták, leginkább a középső avar korral érkező új, onogur hullámmal. Mondjuk Kuber bejövetelekor (akinek nyilván fejedelmi ajándékokat kellett hoznia ahhoz, hogy az avarok kagánja mint menekülőt befogadja, és megtegye vezérré éppen annak a Kuvratnak a fiát, aki néhány évtizeddel korábban lerázta az avar kagán uralmát). Csak annyi további feltevés szükséges ehhez, hogy Kuvrat sírjába nem tették be egész kincstárát, legalábbis ünnepi bankettekre szolgáló edénykészleteinek nem mindegyikét. Éppen ezért emeltük ki ezt Werner munkáiból. Természetes, hogy csak kincsei egy részét tették a sírba, a zömét öt fia örökölte. Kérdés, hogy ez a maradék hogyan oszlott meg az öt fiú között. Mi jutott Bajánnak, mi Kubernak, főleg mi annak a valójában mindmáig ismeretlen nevű fiúnak, aki az Adria partjára költözött. További kérdés, hogy a Kubernak jutott részből mi került az avar kagán kincstárába. Vagy megfordítva a kérdést: ha Kuber tényleg öt csatát nyert az avar kagán ellen, és sikerült kirabolnia a kincstárát is, szerzett-e vissza a hajdan apjától, Kuvrattól örökölt kincsekből is a kagán korábbi darabjai mellett. Amelyek között az előbbi feltételek szerint ugyacsak szép számmal lehettek akár szászánida-eredetű tárgyak is. Csupa olyan kérdés, amelyeket szerencsés történeti adatok, és főleg el nem kótyavetyélt régészeti leletek (az avar Sotheby-kincs) oldhatnak majd csak meg. Mindenesetre úgy véljük, hogy a Khoszrau-csésze nomádok kezére jutott akkor, amikor Ш. Jazdagird meggyilkolása után kincseit elrabolták, vagy még halála előtt ő maga elmenekítette azokat (lásd lentebb!). A szászánida-perzsa királyi hatalom ilyen szimbolikus erejű tárgyát alighanem az utolsó lehetséges pillanatig magánál tartotta a menekülő sah. Az tehát a kérdés, hogy kik szerezték meg Jazdagird időben a szabírokhoz el nem menekített, maradék kincseit: az arabok, vagy a nyugati türkök. Mivel nem tételezzük fel, hogy legértékesebb családi darabjait Jazdagird hátrahagyta volna szabad prédára a két, araboktól elszenvedett vereség után, azt tartjuk valószínűnek, hogy a kincstár egy része a Khoszrau csészével együtt nyugati türk vagy onogur kézre jutott. Ha pedig már korábban, közvetlenül az arab háborúk után sikerült tőle megszerezni, akkor még biztosabb az, hogy a nyugati türkök vagy bárminő nomád segédcsapat birtokába került. A leglogikusabb feltevés persze az lenne, hogy a Heraclius császárhoz társult nyugati türk népek között onogurok is voltak, és a bizánciak győzelme után a gyermekkori barát, Kuvrat szerezte vagy kapta meg a csészét. Akár már a bizánci-perzsa háborúkban 621-628-ban, akár úgy, hogy patríciussá avatásakor a Khoszrau-csésze is része volt a császár által küldött gazdag ajándékoknak.255 Van egy további lehetőség is, az, hogy 628-ban a nagy ellenség Bizánc ostromakor az avarokat támogató perzsák értékes ajándékokat adhattak az avaroknak.25 6 Ebben az esetben a Khoszrau-csésze akár egyenesen az alföldi kagáni kincstárba kerülhetett. Hangsúlyozni kell azonban, hogy mindez nem több puszta feltevésnél. Van néhány történeti forrás, amely az első feltevést sugallja. Az al-Balhi-al-Isztahri-Ibn Haukal vonalon maradt fenn az a hagyomány, amely szerint „Mondják, hogy a perzsa királyok egyikének egy arany trónja volt, s amidőn uralma (az
