Századok – 1996
Tanulmányok - Makkay János: A sárkány meg a kincsek IV/733
A SÁRKÁNY MEG A KINCSEK 773 Ez a 16 jelentős és többé-kevésbé ismert esemény talán elegendő annak jelzésére, hogy bármelyik styeppi uralkodó népnek bőven volt alkalma arra, hogy a szászánida birodalom központjaiból, vagy a peremvilágából, Baktriából, Szogdiánából, Arméniából, sőt Indiából ezüstöt és aranyat, finom textileket, edényeket, közöttük nemesfém korsókat és tálakat, vereteket, nyakláncokat, csüngőket, érmeket, trónusokat és egyebeket raboljon. Amennyiben tudniillik a sztyeppre került ilyen leletekben zsákmányt vagy hadisarcot akarunk látni, és nem egy békekötés utáni évenkénti adót vagy diplomáciai ajándékot, illetve katonai segítségnyújtásért adott egyszerű fizetséget és vérdíjat, sőt, mint láttuk, pártütő perzsák vagy menekülő királyok által kimenekített javakat. Értékes tárgyaknak a sztyeppre való kerülésére a legésszerűbb magyarázat Harmatta Jánosé: „Bando kelyhe [a Budapest-Tihanyi téri avar temető 5. sírjából; lásd fentebb a 8. pontot!] a hephthaliták elleni türk hadjárat során vagy később egy türk törzsfő vagy előkelő birtokába kerülhetett, akinek nemzetsége azután az avar vándorlás második hullámával a Nagyalföldre jutott el s a kelyhet is magával hozta. Mindenesetre a kelyhet török nyelvű rovásírásos feliratainak bizonysága szerint hosszú időn át használták türk vagy avar előkelők. Utolsó tulajdonosa talán az egyik rovásírásos feliratában említett Uqu Apa tudun volt, akivel azután mellékletként el is temették.... Barzo kelyhe viszont [a Kiskőrös - vágóhídi temető 1. sírjából; lásd fentebb a 9. pontot!] a nyugati türk qayan zsákmányából egy olyan türk előkelő birtokába kerülhetett, akinek utódai a nyugati türköktől elszakadva a közép-avar kor [onogur] etnikai hullámával eljutottak a Nagyalföldre. Barzo hephthalita uralkodó ezüst kelyhét a türk rovásírásos feliratok tanúsága szerint a türk vagy avar előkelők sokáig használhatták, míg végül utolsó tulajdonosával együtt a kiskörös-vágóhídi temető 1. sírjába került. A kiskörös-vágóhídi és a Tihanyi téri közép-avar temetőkben talált ezüst kelyhek hephthalita feliratai fontos történeti tanulsággal is szolgálnak. Világosan bizonyítják ugyanis, hogy hephthalita eredetű tárgyak csak az ún. középavar hullámmal kerülhettek a Nagyalföldre. Ezek egyúttal azt is világosan mutálják, hogy a Duna-menti avarokhoz csatlakozó új etnikai elemek Közép-Ázsiából érkeztek és a kelyhekre karcolt, a szogd és hephthalita feliratoknál későbbi türk rovásírásos feliratok tanúbizonysága szerint török nyelvűek voltak."248 Könnyűszerrel érvényesíthető Harmatta értelmezése a Kuvrat síijába került igazi szászánida, valamint peremszászánida edények esetében is, jóllehet az arany kancsó készítését a szászánida dinasztia összeomlását követő időre teszik, tehát 651 utánra,24 9 ami Kuvrat halálának feltételezett 642-es vagy 650-es időpontja miatt aligha lehetséges (vagy Kuvrat mégiscsak 650 után halt meg, illetve pontatlan a kancsó említett keltezése)25 0 . Persze, közvetlenül nem tudunk arról, hogy akár Kuvrat, akár 621-et vagy 650-et követően birodalmának onoguijai részt vettek volna Perzsia-ellenes hadjáratokban, bár Heraclius császár gyerekkori és felnőtt barátjáról, Kuvratról, a későbbi patríciusról ezt alighanem fel kellene tételezni (lásd fentebb a 13-14. pontokat is!). Fodor István rámutatott, hogy a honfoglalás kor művészetének számos eleme vezethető vissza a Krisztus utáni 3-7. század szászánida művészetére. Az iráni fémművesség legismertebb termékei éppen virágkorukat élték ekkoriban,
