Századok – 1996

Krónika - Boba Imre (1919–1996) (Petrovics István) III/730

KRÓNIKA 731 Mivel érdeklődésének homlokterében a történelem, a finnugor nyelvtudomány és a szlavisztika állott, ezért a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára jelentkezett. Egyetemi tanulmányait 1941. novemberében kezdte meg. Diákévei alatt többek között Szekfű Gyula, Lukinich Imre, Kniezsa István, Domanovszky Sándor, Horváth János, Zsirai Miklós és Dávid Antal előadásait hallgatta. Az abszolutóriumot 1946. március 2-án szerezte meg. A tanulás mellett azonban „más jellegű" munkát is végzett, tudniillik még 1939-ben megkeresték a Magyarországon menedékre lelt lengyelek képviselői. Arra kérték, legyen segítségükre a tisztek külföldre menekítésében. Boba, aki szabadon mozgó „lengyelnek" számított, igen fontos láncszemnek bizonyult. 1944. március 19-éig, Magyarország német megszállásáig egyetemistaként a londoni lengyel emigráns kormány budapesti kirendeltségén dolgozott összekötőként. A lengyel ellenállási mozgalomban kifejtett tevékenységének fontosságát bizonyítja, hogy Boba Imrét Wladislaw Anders tábornok, a lengyel hadsereg főparancsnoka 1947 augusztusában a Katonai Érdemkereszt ezüst fokozatával tüntette ki. Boba a német megszállást követően sem hagyott fel az ellenállási mozgalomban végzett munkával, s gyakran került életveszélyes helyzetekbe. Sajátos módon Budapest „eleste" sem hozta meg számára a várt szabadságot, hiszen a szovjetek, mindent elkövettek a „londoni" lengyelek kézre kerítése érdekében. Boba azonban a még mindig aktív lengyel ellenállási mozgalom segítségével külföldre tudott menekülni. Ausztrián és Olaszországon keresztül Angliába szökött. Innen a Szabad Európa Rádió müncheni stúdiójához került, ahol a „Szomszédunk házában" [Mi történik Magyarországon?] című rovat szerkesztője lett. Később, 1952 és 1959 között, politikai tanácsadóként dolgozott. Az 1959-es év jelentős változást hozott Boba Imre életében: doctorandusként felvételt nyert az University of Washingtonra. A hároméves kurzus végén, 1962-ben történelemből megszerezte a Ph.D. fokozatot. Disszertációjának témájául a vikingek, a nomádok és a szlávok 9. századi történetét választotta. Értekezése 1967-ben könyv alakban is megjelent (Northmen, Nomads and Slavs: Eastern Europe in the Ninth Century The Hague, Mouton, Harrassowitz. 135 pp.), és legtöbbet hivatkozott munkája lett. Boba professzor tudományos pályája, amely széleskörű oktatási tevékenységgel párosult, tehát viszonylag későn, a hatvanas évek elejétől kezdve bontakozott ki. Boba Imre 1962-ben tanársegédi (assistant professor) kinevezést kapott az University of Washingtonra. 1967-ben társprofesszorrá (associate professor), majd 1971-ben teljes rangú egyetemi tanárrá (full professor) nevezték ki. Hivatalos címe ettől fogva: Professor of Histoiy and International Studies. Nemcsak az Újvilágban, hanem Európában is tanított, hiszen 1990-ben vendégtanárként a Tübingeni Egyetemen töltött egy szemesztert, továbbá élete végéig társtanára (adjunct professor) volt a Londoni Lengyel Egyetemnek. Előadásai és szemináriumai gyakorlatilag egész Közép-Kelet-Európa koraközépkori történetét felölelték. Oktatói tevékenysége szervesen kapcsolódott kutatómunkájához, amely elsősorban az orosz, a lengyel, a morva, a horvát, a cseh és a magyar történelem 9-10. századi problémáit boncolgatta. Ebben nagy segítségére volt gazdag nyelvtudása, amely a szláv nyelvek, valamint a középkor ku-