Századok – 1996

Közlemények - Petri Edit: A görögök közvetítő kereskedelme a 17–19. századi Magyarországon I/69

KÖZLEMÉNYEK Petri Edit A GÖRÖGÖK KÖZVETÍTŐ KERESKEDELME A 17-19. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON 1. A ,,görög" gyűjtőfogalom értelmezési problémái „A görögnek való a kereskedés! Annak is csak a czinczárnak. A magyar nemes kardjából nem lesz soha rőf' — fakadt ki a néhány egyenetlenkedő kecskeméti ember panaszát hallva Jókai hőse.1 A tudós kortárs a statisztikus Schwartner Márton álláspontja sem sokban tér el ettől a megítéléstől. „... Grieche, Zinzar, Armenier und grösstentheils auch der Serbler (... Ráczok) in den kleinen und grossen Städten, lebt lediglich vom Handel und der sogenannten Speculation, und die städtischen Kaufleute und Spediteure ungerechnet — Stock-Unger sind unter den Kaufleuten wenige"2 A Magyarországon élő és „görög"-nek nevezett török alattvalók a Balkán félszigeten élő legkülönbözőbb népcsoportokból kerültek ki. A szakirodalom abban megegyezik, hogy az elnevezés gyűjtőfogalom és további magyarázatra szorul. A téma fogalom-tisztázás kényszerétől indíttatott kutatója azonban csakúgy mint sorstársai, mindannyiszor fennakad a meghatározás hálóján, valahányszor nemzetiségi szempontból akarná a problémát megoldani. Mivel a szakirodalomban ehhez nem találni fogódzót, kénytelen — és mihez máshoz —, mint a primer forrásokhoz fordulni. Az egyidejű tudósítások azonban ha magyarázatot nem is, de megnyugvást nyújtanak. A görögökkel így vagy úgy foglalkozó hatóságok — jól észrevehetően minden különösebb gond nélkül, ezen elnevezés alatt — mai szemmel nézve talán túlzott leegyszerűsítéssel, avagy többé-kevésbé terjedelmes felsorolással —, „határozzák" meg e kereskedő csoportot. A görögkeleti vallású és egymás között görögül beszélő, különféle etnikumú adó- és vámalanyokat a Helytartótanács kellő prakticizmussal „Quaestores Turcici" gyűjtőnéven különíti el a „Stock" magyaroktól Acta Oeconomicá-i között. A kecskeméti harmincad bérlő Karácsony Sándor pedig, aki maga is görög kereskedő volt, ilyen instrukciót ad ki: „Ha görög, török arnod vagy örmény kezi alatt való vásárokon megh fordulásokat nevek szerint felírni, jószágokat megvizsgálni tartozék."3 Annak ellenére, hogy a „görög" elnevezés pontos tartalmát ma már nem is tudjuk meghatározni, a kor számára teljesen egyértelmű volt jelentése. így volt ez annál is inkább, mivel e századok embere amúgy sem tudott volna még mit kezdeni az „állampolgárság", még kevésbé a „nemzetiség" fogalmával.4