Századok – 1996
Tanulmányok - Sándor Pál: Jobbágyfelszabadítás és birtokrendezés Magyarországon 1848–1864 I/29
66 SÁNDOR PÁL X. tc. 7.§-ra utal vissza, az utóbbi viszont megállapítja, hogy a telkek mennyiségét „azon állomány földmérői kimérése fogja meghatározni, amely az úrbér behozatala idején telki illetőségkép a jobbágyok által használtatott". 61 Erről: Spira György: Tarnóczy Kázmér kísérlete az 1848-i jobbágyfelszabadítás megszorítására. Agrártörténeti Szemle, 1962. 1-2. sz. 266-278. 62 Lásd a patens 8. §-át. 63 Lásd az úrbéri patens 9. §-át. 64 A kifizetett előlegekről és a kárpótlás lebonyolításának módjáról régebbről lásd: Lóránt Mária: Adatok az úrbéri kárpótlás történetéhez 1849-1853. Budapest, 1927. Adatok olvashatók erről Parasztságunk... i.m. 27. oldalán is, ahol az előlegek kiutalásának politikai színezetéről is szó esik. A kötvények veszteséges értékesítéséről a pénzpiacon: Kovács Edit: Az úrbéri kármentesítési kötvények alakulása 1856-1867 című közleményében számol be. Agrártörténeti Szemle, Budapest, 1971. 1-2. 77-87. 66 OTKL. 1850. 672. Lásd hozzá, Bernát Gyula: i.m. 226-227. Megjegyezzük, hogy az egyenes és a közvetett adóztatás elve már a forradalom és a szabadságharc idején is felvetődött, de akkoriban a társadalom egyetlen rétege sem fizetett adókat. Az új adópolitika 1849 őszétől vette kezdetét. Az 1849. évi rendelet szerint november 1-től kezdve Magyarországon is adót kellett fizetni ingatlanok után. Az adókivetés alapjául szolgáló földadókataszter ekkor még ideiglenes volt. Az 1850. november 20-i rendelet azután intézkedett a közvetlen adóztatás rendszeréről. Az osztrák kormányzat 1850. november 23-án kiadott rendeletében szabályozta a fogyasztási adók fizetését is. OTKL. 1851. 1. k. 3-22. Vesd még össze Lányai Menyhért idevágó munkáival: Hazánk földterületi és adóviszonyai. Statisztikai Közlemények. 1. k. Pest, 1861. továbbá: Újabb adatok a magyar birodalom földterületéről s adóviszonyairól. Közügyekről. Nemzetgazdászati újabb dolgozatok. Pest, 1863. 66 100 pengő forint = 105 osztrák forint. Ez utóbbi pénznemet 1858. november 1-től vezették be. 67 Idézi Nagy István: A mezőgazdaság Magyarországon az abszolutizmus korában (1849-1867). Budapest, 1944. 22. 68 Közli Sándor Pál: Deák Ferenc kiadatlan leveleiből. Budapest, 1992. 100. 69 Az egész eljárás joggyakorlatára lásd főként: Tóth Lajos: Úrbéri kalauz c. egykorú munkáját. Pest, 1872., továbbá Tóth Lörincz: Úrbéri ügyek-úrbéri bíróságok. Jogtudományi és Törvénykezési Tár. 1. k. 1855. A Bel- és Igazságügyminisztérium 1856. február 2-án kelt rendelete részletesen szabályozta az úrbéri peres eljárást. OTKL. 1856. 1-2. sz. 22-73. Lásd méç: Bodnár István: Eszmetöredékek az úrbéri szabályozás és tagosításról... B.Gyarmat, 1856., tőle: Észrevételek £iz úrbéri szabályozások körül. Pesti Napló, 1857. jan. 18., 20. sz., továbbá: Radich Alios: Indítvány az úrbéri rendezés ügyében. Pesti Napló, 1856. február 16-18. sz., Galgóczi Károly: Birtokrendezés és tagosztály. Kalauz. 1857. 8-13. Határrendezés és tagosítás. Pesti Napló, 1857. április 30., május 2., 3., 6., 10. sz. Az abszolutizmus jogszolgáltató szervezetéről lásd: Párdányi Miklós dolgozatát. Levéltári Híradó. 1954. 1-2. sz. 82-83., valamint a patens 25-50. §-ait. További tájékoztatást adnak még: Kallós Lajos: Magyarországi fötörvényszék ítéleteinek gyűjteménye a mostani időkig. Debrecen, 1862. Mészáivs Károly: A birtokrendezés fő mozzanatai. Magyar Sajtó 1856. Az eljárás első feldolgozása Simonffy Emil tollából való: Az úrbéri birtokrendezések Zala megyében a jobbágyfelszabadítás után címmel. In: Szabó István (szerk.): Agrártörténeti tanulmányok. Budapest, 1960. A birtokrendezési periratok keletkezéstörténetét, az egyes iratfajták mikénti hasznosításával és az egész peres eljárás történeti bemutatásával, magunk végeztük el: A birtokrendezési periratok című forrástani elemzésünkben. Budapest, 1973. Értekezések... 69. sz. 70 Az osztályozás procedúráiról lásd tanulmányunkat: A bogdányi birtokrendező per az osztályozás tükrében címmel. Történelmi Szemle, 1975. 4. sz. 582-607. 71 1836. VI. tc. 3^1. §-ai. 72 1836. X. tc. 6. §-a. 7,í A megyékben az egykorú közigazgatásnak megfelelően a es. kir. úrbéri törvényszékek, mint felsőfokú bíróságok működtek. Nagy határú megyékben, például Pest megyében, két úrbéri törvényszék is létesült. Viszont két kisebb, szomszédos megye, mint Abaúj-Torna, egy úrbéri törvényszék alá vonatott össze. Az öt közigazgatási kerületben a cs. kir. úrbéri főtörvényszékek, mint másodfokú bíróságok jártak el. A harmadfokú bíróság a Bécsben székelő legfelsőbb úrbéri törvényszék volt. A bíróságok azonban gyakorlatilag csak 1857-től kezdtek működni. Lásd erről: OTKL. 1856. 1-2. k. 22-73., valamint Párdányi Miklós: i.m. 83.
