Századok – 1996
Tanulmányok - Sándor Pál: Jobbágyfelszabadítás és birtokrendezés Magyarországon 1848–1864 I/29
JOBBÁGYFELSZABADÍTÁS ÉS BIRTOKRENDEZÉS... 57 ban is értelmezhetővé az új szabályozás elvei. Csak ezekben a helységekben rögzült a végleges kép arról, hogy mekkora volt a felszabadult paraszttulajdon, mégpedig a legelő- és az erdőjárandósággal együtt és ennek alapján mennyi kárpótlás illeti meg a volt uraságot. A másik két csoportba tartozó községek esetében, a földek konkrét mennyiségét és különböző jogi jellegét, részben (ha az eljárás már folyamatban volt) még homály fedte. Teljesen ismeretlenek voltak az állapotok, ha az eljárás, még el sem kezdődött. Ennek eloszlatását célozta a már említett 1852. évi január 21-én kelt, s a magyarországi polgári kormányzathoz intézett belügyminiszteri rendelet. Abból pedig kitűnt, hogy a tényleges végrehajtásra a helységek zömében még csak ezután fog sor kerülni, a külön e célra létesített bíróságok fórumain.73 Az 1856 utáni esztendők az úrbéri birtokrendezési perek tömegessé válásának évei voltak Magyarországon. 1857 június végéig minimum 5450, maximum 5738 helységben indult meg a birtokrendezési eljárás.7 4 Minden első fokú úrbéri törvényszék hirdetmények formájában adta tudtul a falvak népének, hogy a falu határát, amennyiben még nem történt meg, úrbérileg szabályozni fogják. Az erre irányuló keresetet, akár a volt földesúr, akár az egykori úrbéresek, 1857 június végéig kötelesek az első fokú bíróságokhoz benyújtani. Ellenkező esetben a peres eljárást, a késlekedő fél költségén, az úrbéri törvényszék hivatalból indítja meg. A korábbi parasztmegmozdulások ezekben az években alábbhagynak. Az ősi ellenfelek most elsősorban az új abszolutizmus rendszere által megszervezett bírói fórumokon néztek farkasszemet egymással. Az úr és paraszt között feszülő feudális gyökérzetű ellentétek a bírósági adminisztráció keretei közé zárva folytatódnak. Az adminisztráció a rázúduló peráradat hullámaival birkózva, csak vontatottan működik. 1858 végéig a véglegesen lezárt perek számaránya, egy újabb felmérés eredménye szerint, Eilig emelkedve, mindössze 16,3%. A perek sokaságát azonban a rendezés alá kerülő helységek számarányának hirtelen növekedése — 42%ról 79,6%-ra —, illetve a rendezés előtt állóknak jelentős csökkenése — 42%-ról 4,1%-ra —jól mutatja.75 A peres küzdelmek során nemcsak az egykori jobbágy és a rendi előjogait alig hogy elvesztett tegnapi úri birtokos áll egymással szemben. Egyidejűleg kemény harcot vív birtokáért a paraszti létformához közelítő kurtanemesség széles tábora, a birtokközösségeit arányosító és felosztó kisebb nemesi birtokosság egymás között és volt úrbéreseivel is. Színezik a birtokrendezések formájában megnyilvánuló társadalmi küzdelmeket a már erősen rétegezett parasztság két szélső csoportjának érdekellentétei is. Az eljárás e széles, csaknem az egész agrártársadalmat átfogó síkján a döntő érdekellentét úr és paraszt között feszült. Urak és parasztok ellentétes érdekeiket a jobbágyfelszabadítást ismételten szabályozó rendelet paragrafusrengetegének pontjaira hivatkozva védelmezik, természetesen mindig saját érdekeiknek megfelelő értelmezést kölcsönözve nekik fogadott ügyvédjeik által. E küzdelem középpontjában az „úrbéres vagy nem úrbéres" föld, illetve járadékok sorsdöntő, feudális eredetű jogi minősítése került.7 6 A peres feleknek ezt az egymással szemben álló alapállását az úrbéri és a kárpótlási nyílt parancsok paragrafusai alapján, a birtokrendezési perek különböző szakaszai és a végeredmények mutatták. Az osztrák birodalom pénzügyi érdekei pedig, mint rámutat-
