Századok – 1996
Tanulmányok - Sándor Pál: Jobbágyfelszabadítás és birtokrendezés Magyarországon 1848–1864 I/29
JOBBÁGYFELSZABADÍTÁS ÉS BIRTOKRENDEZÉS... 49 — a majorsági népességre is érvényesítette. Ezért taktikai megfontolásait az egységes birodalmi elv stratégiai gyakorlatának valóraváltása is megalapozta. Viszont a hazai reakció felülkerekedésének veszélye Bécsre hárította volna a teljes felelősséget a paraszti tömegek helyzetének megromlásáért. Ezt a reális veszélyt kivédendő, nem véletlen, hogy Geringer báró, az öt kerületre felosztott szűkebb ország teljhatalmú polgári biztosa, 1850-ben olyan tevezetet készít, amely a magyarországi jobbágyfelszabadítás módját a birodalmi mintához igazítaná hozzá. Eszerint: a volt úrbéresek, az úrbérpótlószerződésű parasztokkal együtt, állami kártalanítással felszabadulnának. Az allodiális jogállásúak, miként a birodalomban, maguk lennének kötelesek megváltani szolgáltatásaikat. Ez teljesen megfelel a korábban említett Entschädigung és Ablösung birodalmi megoldásának. Tervezetével, amely tehát kétségtelenül előnyösen tér el a magyarországi ókonzervatívok törekvéseitől, Bach belügyminiszternél eléri; az „Oktatás"-hoz haladék nélkül pótló függeléket kell közzétenni. Ez az úrbérpótló szerződésű parasztságot a volt úrbéresek mintájára ismét állami kártalanítással nyilvánítja felszabadultnak, miként ezt még a 48. évi alaptörvény is szövegezte. Az örökszerződésű parasztokra nézve a többi tartományokban érvényes elvek alkalmazásával ki kellene mondani, hogy minden tartozásuk és szolgálatuk — saját maguk által — kötelező érvénnyel — megváltandó, mégpedig úgy miként ez az úrbéresek esetében fog történni. Az önmegváltásig azonban teljesíteniük kell a szerződésben meghatározott szolgálataikat, kivéve a robotot, amit azonnal pénzbeli tartozássá kellene átváltoztatni. Az ideiglenes szerződésűek helyzetét azonban ez a tervezet nem érintette.5 7 Jellemző viszont a magyarországi ókonzervatívok állásfoglalására, hogy a belügyminiszter pótló utasítása nemcsak heves ellenállást vált ki soraikban, de a függelék publikálását is sikerül megakadályozniuk. így a vita a magyarországi jobbágyfelszabadítás újraszabályozásáról, mind a Pesten, mind a Bécsben működő úrbéri bizottságok hivatali termeiben tovább folyik. A megoldás mikéntje 1850-ben még eldönthetetlen. Ebben a liberális hajlandóságú Philipp Kraus báró, pénzügyminiszter, Puckhardt államtanácsos, vagy a Galíciában egykor működő Sacher tanácsos és a feudális gyökérzetű bécsi és magyarországi arisztokraták ellentétes politikai álláspontja és harca tükröződik vissza.58 Közel három évig kell még várni arra, hogy az ellentétes nézetek ütközése nyomán az úrbéri és kármentesítési nyílt parancs (pátens) 1853. március 2-án megjelenjék. Baljós előjel: a megelőző tárgyalás alapjául szolgáló tervezetet a magyar ókonzervatívok egyik prominens képviselője, Zichy Ferenc gróf készítette el. A feudalizmus rendszerét széttörő márciusi forradalomtól a magyarországi jobbágyfelszabadítás ismételt szabályozásáig ekként öt esztendő telik el. Az 1853. március 2-án kibocsátott császári úrbéri (és kármentesítési) nyüt parancs5 9 a nemesi restauráció kísérleteit korlátok közé szorítja. Az uralkodói rendelet ugyanis az állami kártalanítással felszabadultnak nyilvánított úrbéres földek fogalmát egyértelmüen tágabb értelemben határozza meg, mint az ókonzervatívok formulája. Ilyen földbirtoknak nemcsak az urbáriumban lajstromozott földek tekintendők, miként ezt az „Oktatás" szövege sugallta, hanem az olyan, későbbi telepítéssel keletkezett parasztföldek is ilyen minősítést nyertek, amelyek használatáért a föld
