Századok – 1996

Tanulmányok - Gyarmati György: Harc a közigazgatás birtoklásáért. A koalíción belüli pártküzdelmek az 1946. évi hatalmi dualizmus időszakában III/497

518 GYARMATI GYÖRGY kai vigyük tovább azt a közigazgatási reformmunkát, amelyet a létszámcsökkentéssel meg kell kezdeni."7

9 Az egyre inkább kettéhasadó koalíció konszenzusképtelensége e kérdésben akkor vált nyilvánvalóvá, amikor Nagy Ferenc a kormányprogram feletti vitát követő miniszterelnöki válaszbeszédében (1946. február 13) újólag kitért annak vállalása elől, hogy a létszámcsökkentés során a politikai kontraszelekció domináljon. „Egy részről aggodalommal említették, más részről szorgalmazták a felszólalók az állami alkalmazottak létszámának csökkentését. Ne gondoljon senki arra, t. Nemzetgyűlés, hogy ebben a kérdésben kizárólag csak politikai szempontok vezetik a kormányzatot. Szó sincs róla. Súlyos gazdasági és államháztartási szempontok is vezetik a kormányzatot.... Itt is megismétlem, amit akkor mondtam, amikor ezt a kérdést bemutatkozó beszédemben már idehoztam, hogy a leépítésnél a demokrácia szempontjai, a szakértelem és a szociális szempontok lesznek az irányadók." A tisztogatások ügye a kormányprogram feletti vita végeztével is a parlament napirendjén maradt. Igaz, a korábbitól eltérő „műfajban". A nemzetgyűlésben, ahol a házszabályok minden héten egy ülésnapot biztosítottak a képviselői interpellációk számára, ezt követően olyan interpellációs dömping kezdődött, hogy mederben tartásukról külön pártközi értekezleten kellett megállapodni.8

0

A felszólalások mindezek után olyan „szereposztásban érintették a közigazgatás intézményeit, illetve azok személyzetét, hogy a blokkpárti felszólalók példák sorát idézték a még mindig pozícióban lévő kompromittált, múltrendszerbeli (természetesen kisgazdapárti) tisztviselőkről, azonnali menesztésüket követelve,8

1

míg az FKgP képviselői interpellációjukban a kommunista dominanciával működő rendőrség tevékenységét állították pellengérre, ugyancsak példák sorát idézve arra, hogy a rendőrség pártszempontokat érvényesítve, s esetenként megengedhetetlen módszereket alkalmazva működik.82 Mindezek ellenére a koalíciós, illetve kormányzati válságból nem csupán a sürgető belpolitikai és gazdasági feladatok miatt kellett kiutat találni. Azért is — vélték a pártvezérek —, mert a válság elhúzódása ronthatja az ország nemzetközi megítélését a közelgő párizsi békeelőkészítő értekezleten. A Független Kisgazdapártnak a blokkpárti követelésekre 1946. március 12-én adott válasza jelentett elmozdulást a holtpontról. „A párt az állami és közületi apparátus megfelelő mértékben való leépítését, s ezen apparátusnak a demokráciával szembenálló elemektől való megtisztítását a maga részéről szükségesnek tartja. A leépítés, illetve tisztogatás munkájának végrehajtására a párt a maga részéről a következő eljárási módot fogadja el; az elbocsátandók, illetve nyugdíjazandók listáját állítsa össze a Miniszterelnökség, az illetékes minisztérium és a Szakszervezeti Tanács delegáltjaiból összeállítandó bizottság, illetve ilyen összetételű bizottságok sorozata. A miniszterelnök minden olyan helyen és minden olyan közületnél, ahol a paraszti tömegek érdekelve vannak, a Parasztszövetség tagjaiból küldi ki a maga delegátusát."83

Mindezt kiegészítette az a pártközi értekezleten született megállapodás, hogy az FKgP húsz parlamenti képviselőjét kizárja soraiból. Számolva ugyanakkor azzal, hogy a B-lista kérdése továbbra is az MKPFKgP polémia neuralgikus pontja marad, a kommunisták — elkerülendő egy e-