Századok – 1996
Tanulmányok - Gyarmati György: Harc a közigazgatás birtoklásáért. A koalíción belüli pártküzdelmek az 1946. évi hatalmi dualizmus időszakában III/497
500 GYARMATI GYÖRGY közötti részesedést a hatalmi stallumokból. A Tildy Zoltán 56. születésnapja alkalmából rendezett összejövetelen (november 18.) Nagy Ferenc arról számolt be, hogy „a pártközi értekezleteken, melyek a kormányalakítás érdekében sorozatban folytak, megegyeztünk abban, hogy az arányokban változásnak kell bekövetkeznie nemcsak a kormány összetételében, de az élet egyéb területén is. Már tárgyaltunk is arról, hogy a kormány összetételéhez hasonló arányban változzék meg a főispáni testület összetétele is.9 Ennek tovább kell mennie az élet egész területén. Ennek a változásnak természetesen érvényesülnie kell a közrendészetben is".1 0 Lényegében ugyanezt a kisgazda sajtóban már publikált álláspontot ismételte meg a Svenska Dagbladet-nek adott, egy hónappal későbbi nyilatkozatában. A Szabad Nép viszont — meglehetős spátreflexről téve tanúságot — ekkor támadt neki Nagy Ferencnek, hogy úgymond „egy külföldi lap kerülőútján kell a magyar közvéleménynek megtudnia a nemzetgyűlés elnökének nézeteit a kisgazdapárt bizonyos belpolitikai törekvéseiről".1 1 Az inkább csak apropóul szolgáló látszólagos tájékozatlanságnál sokkal fontosabb azonban a kommunista reagálás érdemi része: „Ami az önkormányzatokat illeti, jobb lenne ezt a kérdést nem bolygatni. A nemzetgyűlési választások: nemzetgyűlési választások voltak, nem pedig törvényhatóságiak. A nemzetgyűlési választásokon kialakult arányszám nem vonatkoztatható egész egyszerűen a városi, községi, vármegyei képviselőtestületekre. Hogy mi lesz ezeken az arányszám, azt majd meglátjuk akkor, ha törvényhatósági választásokat tartunk. Addig legyünk türelemmel... Mindenesetre furcsa lenne, ha a kisgazdapárt jelenlegi 57 százalékos nemzetgyűlési többségét kivetítenők az alkotmányos újjárendezés kiindulópontjául és alapjául."1 2 Nagy Ferenc önvallomása szerint az államtitkári és főispáni helyekről történt megállapodások után „a közigazgatásra nézve az volt a követelésem, hogy a vármegyei alispánok és polgármesterek számát is felezzük el ugyanúgy, mint a rendőrvezetői állásokat, hogy az alispánok és polgármesterek fele kisgazdapárti legyen, másik felében pedig a helyettesi állásokat kapja meg a kisgazdapárt. Ez felelt volna meg a koalíció arányának, s ez elégítette volna ki a kisgazdapárt tömegeit is".13 Az MKP vezetése természetesen ellenállt ezen követeléseknek. S ha bizonyos helyeken mégis engedtek, akkor azt a személyekben való előzetes megállapodáshoz kötötték. Magyarán, miközben saját — bárhová delegált —jelöltjeiket magától értetődően tartották posszibilisnak, azt a jogot is fenntartották maguknak, hogy ők döntsenek a kisgazdák által előterjesztettek közül.14 A rendőrség területén pedig „a SZEB közvetlenül is szerepet vállalt az erőviszonyoknak a baloldal javára történő módosítása érdekében".1 5 A fővárosban, ahol az 1945. októberi helyhatósági választásokon szintén a kisgazdák szereztek többséget, oly módon tervezték eliminálni az FKgP „hegemóniát", hogy nevezzenek ki egy belügyminiszteri biztost a közgyűlés, illetve a polgármester mellé, „akinek joga lenne minden tisztviselőtől és hivataltól jelentést kérni, szóval mindenre kiterjedően ellenőrzést gyakorolni".1 6
