Századok – 1996

Tanulmányok - Gyarmati György: Harc a közigazgatás birtoklásáért. A koalíción belüli pártküzdelmek az 1946. évi hatalmi dualizmus időszakában III/497

498 GYARMATI GYÖRGY A politikai rendszer másik, újabb keletű sajátosságát viszont — voksaikkal — maguk a választók idézték elő. A Kreml közvetlen bábáskodása mellett létesí­tett Ideiglenes Nemzetgyűlés padsoraiban a munkáspártok (MKE? SZDP) valamint a — kortársak által a kommunisták „fiókpártjaként" számon tartott — Nemzeti Parasztpárt3 együttesen több mint 60%-kal részesedett a mandátumokból. A front elvonulását követően fokozatosan újjászerveződő közigazgatási, végrehajtó hatal­mi fórumok kulcspozícióinak „elosztása" alapján a hatalomból való részesedésük hasonló arányú volt. Ehhez képest a kisgazdák alig egyharmadát adták az ideig­lenes parlament képviselőinek, s reprezentáltságuk az önkormányzati, szakigaz­gatási adminisztrációban sem volt kedvezőbb. Mindezt együttesen tekintve, az ideiglenesség korszakában létrejött törvényhozó és végrehajtó hatalmi szférák po­litikai arculata szinkronban volt. A választók a Független Kisgazdapártot 57%-os abszolút győzelemhez juttatva, nem csupán a parlamenti arányok alapvető átraj­zolásában működtek közre, hanem egyúttal „felborították" a törvényhozó és vég­rehajtó hatalom addigi politikai „összhangját" is. Miközben az MKP — rácáfolva Rákosinak arra a nyilvánosan is megfogalmazott próféciájára, miszerint „a mun­káspártok lenyűgöző győzelme előrevetíti árnyékát"4 —, korábbi képviselőhelyei­nek közel 60%-át elvesztette, az FKgP megduplázta korábbi mandátumai számát.5 Ez meghatározó szerepet játszott a kormányzati koalíció gyorsütemű polarizáló­dásában, a parlamentben kisebbségbe került pártok szoros politikai szövetségének létrejöttében (Baloldali Blokk). Azáltal pedig, hogy a blokkpártok — az ideiglenes­ség korszakának örökségeként — továbbra is megőrizték együttes hegemóniájukat a végrehajtó hatalmi szférákban, egy kettős arculatú képlet, a legislativa és az executiva hatalmi dualizmusa jött létre. A nemzetgyűlési választások eredményeként több szempontból is átstruktu­rálódott hatalmi képletnek közvetlen hatása volt az önkormányzatok, illetve a közigazgatási reform további sorsára, függetlenül attól, hogy a választásokat kö­vetően egymást váltó kormányok programjaiban ezek már megkülönböztetett — mielőbbi rendezést igénylő — kérdésként szerepeltek. A hatalmi patthelyzetként jellemezhető — a kortársak által legalábbis eképpen felfogott — új körülmények a pártok mindegyikét politikai stratégiájának újragondolására késztették. A kis­gazdák éppúgy, mint a kommunisták vezette blokkpártok a maguk számára ked­vező kimenetellel igyekeztek feloldani a törvényhozó és a végrehajtó hatalom po­litikai kétarcúságát. A Baloldali Blokk pártjai a nemzetgyűlés összetételének számukra kedvezőt­len módosulását a parlament szerepének háttérbe szorításával igyekeztek ellensú­lyozni. Rákosi Mátyás megfogalmazása szerint „korrigálni kell a választások ered­ményeit. Megengedhetetlen, hogy az ilyen [nem rájuk adott] szavazatokat egyen­rangúnak vegyük a demokrácia híveinek szavazatával". Az ellensúlyozás első si­kereként könyvelte el, hogy az FKgP abszolút győzelmét már nem engedték ér­vényre jutni a pártok kormányon belüli képviseletében, s ezen belül kiemelt fon­tosságot tulajdonított a belügyi tárca megszerzésének.6 Révai József szerint „az új koalíció a reakció komoly előretörése. Következésképpen a harc élesedni fog... Cselekvő demokráciát a fecsegő demokrácia helyett! Ez azt jelenti, hogy a rend­kívüli helyzetben rendkívüli eszközökkel kormányozzanak, hogy a kormány — a

Next

/
Thumbnails
Contents