Századok – 1996

Folyóiratszemle - Gerstle Gary: Az amerikai liberalizmus proteuszi jellege II/480

480 FOLYÓIRATSZEMLE az akkori ellenállókról szóló történetek. Másodszor, a besorozott újoncok hirtelen ismeretlen környezetben találták magukat, ahol a visszavonuló szövetségesek valóban sokszor csapdát állítottak nekik, s a német katonák félelemérzete egyre nőtt. Ugyanakkor a háború első két hetében hírzárlatot rendeltek el a német hadsereg egységeinél: egyetlen újság vagy levél sem ért el hozzájuk — mindössze a rémhírek és a pletykák. A német katonák viselkedését további „fóbiák" határozták még meg. Erős volt a katolikusellenesség a döntően protestáns vallású katonák között, s ez is magyarázza a kolostorok és egyéb „ördögi helyek" lerombolását. A német katonák tudatában elhomályosult a különbség a „helyes" és a „helytelen" hadviselés, valamint a katonák és civilek között: 1870-71-ben a franciák katonailag nem sokat értek, most viszont az előrenyomuló németek súlyos veszteségeket szenvedtek és ezt a polgári ellenállóknak tudták be, holott az igazi ok — többek között — a német hadvezetés balfogásaiban keresendő. Kritikus kérdés volt még Elzász-Lotharingia helyzete is: a területet megbízhatatlan peremvidéknek tartották, melyre bizonyíték az 1913-as Zabern-eset is, amikor egy porosz tiszt jutalmat ígért azoknak, • akik a kardjukat használják a civilek ellen rendbontás esetén. Gaede tábornok, Felső-Elzász katonai parancsnoka, minden elzászit potenciális kémnek vélt — általában, a Rajna balpartján lakókat itt Franzosenköpfe-nek tekintették. Ezek a pszichológiai, kulturális és katonai tényezők magyarázzák tehát a körülbelül 6000 francia, s ugyanennyi belga polgári áldozatot az I. világháború során: a német katonaság soraiban elteijedt „tömeghisztéria" számlájára írható tehát elsősorban a haláluk. A németek közül többen is elítélték az atrocitásokat, de ellenük nem tettek semmit, vagy csak nagyon keveset. The Journal of Modern History, Vol. 66, No. 1. (March 1994), pp. 1-33. Ma. T. Gary Gerstle AZ AMERIKAI LIBERALIZMUS PROTEUSZI JELLEGE Gary Gerstle, a Catholic University of America történésze, Richard Ilofstadternek a progresszivizmusról és a New Dealről kifejtett nézeteiből indul ki. Hofstadter az Age of Reform-Ъап arról írt, hogy a New Deal radikális szakítást jelentett a progresszívek moralizálásával, amennyiben az erkölcsi reformok helyett a gazdasági fellendülést szorgalmazták elsősorban. Az amerikai történelmet „alulról felfelé" tanulmányozók számára azonban a New Deal több volt, mint egy pragmatikus és utilitáriánus irányzat: erkölcsi kereszteshadjáratot jelentett az „egyszerű" emberek számára. Abban igaza volt Hofstadternek, hogy a New Dealből hiányzott a progresszivizmust intenzíven foglalkoztató erény és bűn kérdése: a ,jó kormányzatért" vívott kampány, a „amerikanizálás", a társadalmi higiénia, az alkoholtilalom — hogy csak néhány területet említsünk a számos morális jellegű program közül. Hofstadter egyben többre tartotta a New Dealt a progresszivizmusnál, ami ellen szól viszont az, hogy az utóbbi időszakban fejlődött ki a feminista küzdelem a politikai egyenjogúságért, 1910-ben alapították az NAACP-t (National Association for the Advancement of Colored People), ekkor emeltek először szót a kulturális pluralizmusért (más kifejezéssel: a multikulturalitásért). A New Deal korlátozottabb célokat tűzött ki maga elé, s a kor liberalizmusa elsősorban gazdasági kategóriákba sorolta az embereket és ilyen alapon is képviselték őket a különböző fórumokon. A „miért"-re a válasz röviden az lehet, Gerstle szerint, hogy a liberálisok már az 1920-as években elfogadták a politikai gazdaság elsőbbségét a többi kritikus kérdéssel szemben. A tanulmány célja ennek a folyamatnak a bemutatása és az, hogy a liberálisok hogyan szorultak vissza a későbbiekben a reformmozgalmak alapvető kérdéseinek meghatározásában. Gary Gerstle meglátása szerint a 20. századi amerikai liberalizmus távolról sem hasonlít a Louis Hartz által elképzelthez: szó sincs a locke-i gondolatokra épülő egységes szemléletről, inkább egy állandóan változó, sőt időnként túlságosan is változékony politikai filozófiáról beszélhetünk. Napjainkban a f^ji egyenlőségen, a kisebbségek jogain és az egyéni jogokon van a hangsúly, míg a két világháború között elsősorban a kapitalizmus szélsőséges megnyilvánulásainak a megszelídítése szerepelt a napirenden. Mindkettő különbözött a progresszivizmustól — s mindhárom liberális irányzat, együttvéve és külön-külön, eltért a klaszszikus liberalizmustól, mely korlátozni óhajtotta az állam szerepét a gazdasági életben és elszántan védte az egyén jogait a hatalommal szemben. Az amerikai liberalizmus proteuszi jellegét részben az adja, hogy az ideológia