Századok – 1996

Történeti irodalom - Trianon and East Central Europe (Ism.: Niederhauser Emil) II/460

460 TÖRTÉNETI IRODALOM 460 való együttműködésre kényszerült, akiknek ideológiájával és módszereivel a FDSZP távolról sem azonosult. Nem volt olyan politikai csoportosulás, amelyik ne támogatta volna az Orosz Birodalomtól való különválást. A finn közvéleményt és történetírást mind a mai napig erősen foglalkoztató, 1918 januárjában kezdődött polgárháborúról a szerző kifejti, hogy az inkább politikai, mint társadalmi jellegű szakadást tükrözött, de mégsem volt pusztán finn „belügy", hanem kitörésében a nagyhatalmak közötti érdekszférák felosztásának is része volt. A lenini elveket a finn munkásmozgalmon belül csak egy szűk réteg vallotta magáénak. A függelékben a Finn Nagyhercegség megalakulása és léte szempontjából lényeges dokumentumokat találhatunk eredeti francia nyelven. Gombos József munkája elsősorban nem az eseménytörténet részletes, kronologikus bemutatására törekszik, hanem a legfontosabb összefüggések és folyamatok megragadására és értelmezésére. Műve azok számára is tanulságos olvasmány, akik Oroszország vagy Svédország történelmével foglalkoznak, s hozzájárulhat ahhoz, hogy nyelvrokonaink történelme a történelemoktatáson belüli perifériális helyzetéből kilépve a szélesebb értelemben vett köztudatban is ismertebbé váljon. Sajnálatos, hogy a kiadó nem fordított kellő figyelmet a szöveg gondozására. Bereczki András TRIANON AND EAST CENTRAL EUROPE Antecedents and Repercussions Ed. Béla К. Király and László Veszprémy New York, 1995. Columbia University Press, VII, 321 o. (War and Society in East Central Europe Vol. XXXII. East European Monographs No. CDXVIII.) TRIANON ÉS KELET-KÖZÉP-EURÓPA. Előzmények és következmények A kötet néhány tanulmánya már 1982-ben megjelent ugyanebben a sorozatban Essays on World War I.: Total War and Peacemaking. A Case Study on Trianon (Tanulmányok az első világháborúról. Totális háború és békecsinálás. Esettanulmány Trianonról) címen Király K. Béla, Peter Pastor és Ivan Sanders szerkesztésében. A következőkben ezt az egyes tanulmányok címe után kitett 1982 évszámmal jelezzük. A Bevezetés c. első részben három új tanulmány került kiadásra. L. Nagy Zsuzsa: Trianon, a magyar nép és Európa ügye címen mintegy a keretet ac^ja meg az egész kötethez. A nemzeti önrendelkezés alapján felosztották az Osztrák-Magyar Monarchiát kisállamokra, amelyekben a nacionalizmus volt az uralkodó. Az utódállamok magyar kisebbségei kihívást jelentettek az új államok számára. Belső nemzeti ellentétek is voltak. 1945 után még nagyobb központosítás ment végbe. 1989 után ismét előkerült a nacionalizmus (talán nem is hiányzott előtte sem, tesszük hozzá). Az a francia remény 1920-ból, hogy a térség francia befolyás alá kerül, nem vált be, a német gazdaság erösebb volt. Az 1938-as müncheni egyezmény a versailles-i rendezés csődjének az elismerése volt, de hamarosan el kellett felejteni a többivel együtt. 1945-ben a magyarokat is a kollektív felelősséggel sújtották. A magyar maradt a legnépesebb nemzeti kisebbség Európában, ma is civilizálatlan viszonyok között. A kérdéseket nem a határok módosításával, hanem a demokrácia útján lehet csak rendezni. Ádám Magda: Tévedések Trianon körül címen beszámol egy nemrég megjelent magyar forráskiadvány I. kötetéről, amely a korabeli francia külügyi dokumentumokat teszi közzé eredeti nyelven. Ezek alapján (az első kötet 850 dokumentumot tartalmaz) veszi újból szemügyre az egész kérdéskört. A rendezésben nagyhatalmi érdekek mellett szubjektív tényezők is működtek. A háború alatt nem volt valójában nagyhatalmi terv a térség rendezésére. A Monarchiát föderatív államként képzelték el, Wilson hat államra gondolt. A szándék csak 1918 májusában változott meg. Clemenceau is valamiféle egyesült Közép-Európára gondolt. Nem gyűlölte a magyarokat (Brátianu román miniszterelnököt igen), de Románia és Csehszlovákia fontos szerepet játszott elképzeléseiben. Károlyit 1918 végén a nagyhatalmak már leírták. 1919 januárjában három bizottságot hoztak létre a kon-