Századok – 1996

Kisebb cikkek - Sárközi Zoltán: Hegedüs Lóránt (1872–1943) II/445

448 KISEBB CIKKEK A magyar éjszaka [1920], Harc a magyar igazságért [1927]). A Trianon utáni Magyarország talpra állítása érdekében gr. Teleki Pál miniszterelnökségének idején, 1920. december 16-án elvállalta a pénzügyminiszteri tárcát. Ezt a megbízatását gr. Bethlen István kormányában, 1921. szeptember 27-ig, tehát lényegében kilenc hónapig töltötte be. Kísérletet tett arra, hogy megszüntesse az államháztartás hiányát, hogy megállítsa az inflációt (a bankóprést), hogy az így megszilárdított hazai valutát bekapcsolja a pénzügyi világforgalomba, végül megkezdje a földreform végrehajtását. Ezek érdekében behozta a forgalmi adót, megkezdte a vagyonváltság és a hadinyereség adó behajtásának végrehajtását. Addig nem is volt baj, míg az ingó vagyonok voltak soron. A korona árfolyama emelkedni kezdett a külföldi tőzsdéken. A mesterségesen előidézett „pénzszűke" azonban hamarosan megbukott az agrárius-földbirtokos körök makacs ellenállásán. Hegedűs szerint: , A gondolat az volt, hogy ha én másfél millió hold földet elveszek vagyonváltságban, azt az akkor még sok pénzzel ellátott kisgazdák között a magántulajdon alapján eladom, a bejövő bankjegyeket megsemmisítem és akkor stabilizálom 5 frankon a magyar valutát." Ebből annyi valósult meg, hogy kb. félmillió hold állami fold gyűlt össze. így kénytelen volt lemondását beadni. Utódai a vagyonváltság-földekre később külföldi kölcsönöket vettek fel, a földreform pedig végül 1 275 548 kat. holdnyi terület szétosztása útján megvalósult. Hegedűs Lóránt súlyos idegösszeroppanással távozott a miniszteri székből. Öt teljes esztendőn keresztül szenvedett krónikus álmatlanságban. Munkaereje megbénult, ez idő alatt semmit sem publikált. Szervezete nem volt alkalmas az ilyen erejét túlságosan igénybevevő szerepekre. 1937-ben kudarcának fő okát így látta: „... liberális ember ne akaijon politikai tényező lenni akkor, amikor konzervatív korszak van". Életútja 1926 után, e felismerésjegyében már csak „másodvirágzás"nak mondható. Elégtételként ugyan megérte, hogy az 1924-ben alapított Magyar Nemzeti Bank Rt részvényeit a „nagypipájú, kevésdohányú", de a politikai életben uralkodó nagybirtokos körökkel szemben a TEBE-hez tartozó pénzintézetek, továbbá a GYOSZ nagyiparosai jegyezték, valamint, hogy az ország a Népszövetség 250 millió aranykorona összegű kölcsönével 1927. január l-jével megismerkedhetett a stabilizációt jelentő pengővel, az új valutával. Mindez nem változtatott az ő „másodhegedűs" helyzetén. Elnöke maradt ugyan 1925/1926 után is a TÉBE-nek, később kormányzói kinevezés révén tagja lett az országgyűlés felsőházának, majd elnyerte a, magyar királyi titkos tanácsosi méltóságot. Az aktív politikai pálya, a közéleti cselekvés legfontosabb területe azonban örökre bezárult előtte. Kárpótlásként fokozott mértékben fordult a tudományos tevékenység felé. 1926-tól kezdve, nyilván a Jókai-család örökségeképpen publicisztikai és szépirodalmi alkotásokkal szerzett magának babérokat. Főmunkatársa lett a Pesti Hírlapnak. A Magyar Tudományos Akadémia már 1920-ban levelező tagjává választotta, ezt követően 1934-ben előbb tiszteleti, majd 1935-ben igazgatósági taggá nyilvánították. Rendes tagja volt 1920 óta a Kisfaludy Társaságnak, tiszteleti tagja a Petőfi Társaságnak, a La Fontaine Irodalmi Társaságnak, a nagykőrösi Arany János Társaságnak, valamint a Magyar Történelmi Társulatnak. Tudományos munkássága felölelte a politika, a közgazdaságtan és a szociológia területét. Különösen sokat foglalkoztatta az adózás kér-