Századok – 1996

Közlemények - Richly Gábor: Magyar katonai segítségnyújtás az 1939–40-es finn–szovjet háborúban II/403

438 RICHLY GÁBOR tának beszédes jeleként értékelhetjük, hogy az önkéntesek lappeenrantai tartózkodásuk alatt gyűjtést szerveztek a hazai árvízkárosultak részére, aminek keretében megtakarított zsoldjukból 5500 finn márkát küldtek Magyarországra (UM Fb 109 С 11). 52

Wilkuna 1989, valamint Emlékeztető Kuhl Lajos 1940. 4. 17-i külügyminisztériumi kihallgatásáról (51. p. i. h.). 53

A budapesti finn követség aszinkronitására utal, hogy Onni Talas még március 16-án is újabb önkéntesek kiküldéséről tárgyal Kozmával (30. p. i. h. Kozma 1940. március 16-i levele Telekinek). 54

DIMK IV. 590., 601. és DIMK V. 8. dokumentum. Kuhl Lajos május 9-én jelzi a Finn Külügyminisztériumnak, hogy a németországi átutazás elől elhárultak az akadályok (UM Fb 109 С 11). 55

A Szárazföldi Erők Parancsnokságának 1940. 5. 11-i utasítása (69. p. i. h.). Lauri Haataja szerint Kyösti Kallio köztársasági elnök május 16-án búcsúlátogatáson fogadta Kémeri Nagyot. Ezt a gesztust a szerző a magyarok iránti különleges megbecsülés jeleként értékeli (Haataja 1989, 255. o.), ám a látogatás tényét megerősítő további adatot sem a szakirodalomban, sem a levéltárakban nem találtunk. Fennmaradt Énekeli búcsúztató beszéde, melyben Mannerheim marsall üdvözlő szavait is tolmácsolva név szerint felsorolja a kitüntetetteket (17 fő), valamint a hadapródból előléptetetteket (7 fő), és minden önkéntes számára kilátásba helyezi a háborús emlékérmet (51. p. i. h.). Mannerheimnek a magyar önkénteseket búcsúztató 1940. május 24-i 67. számú napiparancsa magyar nyelven is olvasható (HL HM. 110240/Eln. B.-1940.). 56

OL К 63-1940-12/7, Järvelä — Vuorenmaa 1979, 53. о., valamint МЖР V. 8. dokumentum. 57

Az itthoni fogadtatásról 1. Kozma 1940. június 2-i levele Kuhlhoz és Teleki beszéde a hárshegyi cserkészparkban (30. p. i. h.). 58

A hivatal tevékenységével kapcsolatos igen töredékesen fennmaradt dokumentumokat 1. 30. p. i. h. R. Martola 1940. augusztus 24-i Lönnrothnak írt levele arról tudósít, hogy a Felszámoló Hivatalt „végleg bezárták" (51. p. i. h.). Ezzel szemben a hivatal ügyvitele november végéig nyomon követhető (30. p. i. h., valamint HL HM. 110240/Eln. В.-1940.), és költségvetése is december 31-ig szólt (30. p. i. h.). 59

Järvelä — Vuorenmaa 1979, 45. o. Mindezek következtében átfogó ismertetés helyett csupán néhány tipikusnak tűnő példa felsorolására vállalkozhatunk. Amennyiben hihetünk a Szentesi Napló egyik regényes ízű interjújának, néhány kalandvágyó szentesi fiatalember az északi fronton, Petsamo környékén harcolt, majd a békekötést követően a romeltakarításnál segédkezett (Szentesi Napló, 1940. május 31. 6. o.). Úgy tűnik azonban, hogy effajta tevékenységet legfeljebb valamely finn egységhez beosztva végezhettek, mert Petsamo környékén bevetett önkéntesekről nem tud a témát feldolgozó finn szakirodalom, és az önkéntesekre vonatkozó levéltári források sem említik az esetet. Pirithy Mátyás hadnagy és Békássy Vilmos zászlós vadászpilóták szintén egyénileg, a budapesti finn követség segítségével és féléves német repülővízumukat kihasználva utaztak Finnországba. A spanyol polgárháborút is megjárt Békássy egy frissen érkezett, megbízhatatlan Fiat G-50-es vadászgép berepülésekor eltűnt a Botteni-öböl felett, Pirithy azonban február közepétől a háború végéig 22 bevetésen vett részt, majd a fegyverszünet megkötése után hazautazott (Pirithy 1940. 2. 12-i meghallgatásának jegyzőkönyve (51. p. i. h.), Békássy haláláról kiállított hivatalos irat (SArk T 6571/3.), Pirithy 1984, 127-42. o., Hyvönen 1982, 24. o., Keskinen — Stenman 1989, 124. és 153-4. o„ valamint Pajari 1971, 228-9., 252. és 262-3. o.). Ráday László zászlós vadászpilóta szintén velük ment volna eredetileg, de végül a magyar önkéntes-zászlóaljjal utazott Finnországba. Mivel időközben meghalt Békássy, nem kérte át magát a repülőkhöz, végig a zászlóalj kötelékében maradt. A ma már világhírű fotóművészként ismert Rácz István a sors iróniájából baloldali emigránsként élte át Helsinki hadüzenet nélküli első terrorbombázását. Hiába jelentkezett azonban ennek hatására egy helsinki toborzóirodában, csak fotóriporterként alkalmazta a hadsereg, mivel itthon nem részesült katonai kiképzésben — frontszolgálatra csak később, az 1941-44-es ún. folytatólagos háborúban vezényelték (Rácz 1941 és uö. 1991, 238-44., 250-51., 267-304. és 308-12. o.). Ezzel szemben annak a hat vagy nyolc önkéntesnek a jelentkezését elfogadták, akiket később a magyar zászlóaljhoz osztottak be, s akiket Kuhl említ egyik Kozmához írt levelében (Lásd 68. jegyzet.). Tudomásunk szerint a finn-szovjet front egyetlen magyar sebesültje Szepessy Géza volt, aki négy magyar és három német önkéntestársával 1939. november végén Berlinből utazott Finnországba. A különleges alakulat azt a feladatot kapta, hogy képezze ki a finn utászokat a szovjet aknák hatástalanítására. A szovjet támadás a terijoki frontszakaszon érte őket.