Századok – 1996
Közlemények - Richly Gábor: Magyar katonai segítségnyújtás az 1939–40-es finn–szovjet háborúban II/403
MAGYAROK A FINN-SZOVJET HÁBORÚBAN 427 a kormány december folyamán többek között 100 páncéltörőt, 25 tábori tarackot és 30 vadászgépet ajánl fel Finnországnak, részben térítésmentesen, részben hitelbe. Miután a mind komolyabban tervezett skandináviai partraszállás szempontjából Finnország tartós ellenállása egyre nagyobb szerepet kapott a szövetségesek háborús elképzeléseiben, az angol szállítások január elejétől tovább fokozódnak: ingyen, illetve 7 millió fontos állami hitelre többek között 100 páncéltörő, 13 légvédelmi ágyú, 24 tábori ágyú, 7 partvédő üteg, 12 vadászgép és 24 távolsági bombázó érkezik Finnországba, de az ígért fegyvermennyiség ennél jóval nagyobb. A szállítások csak a szövetségesek terveit keresztülhúzó finn-szovjet fegyverszünet hírére szakadtak meg.10 0 1939 őszén a francia kapcsolatokat egy hadianyagot szállító finn hajó lefoglalása és a francia fegyverpiacon megrendelt ágyúk leszállításának tilalma árnyékolta be. A francia hatóságok ekkor még minden Finnországba történő fegyverszállítást igyekeztek megakadályozni, feltehetően attól való félelmükben, hogy a felszerelés Németország kezére jut. Talán éppen e keserű őszi tapasztalatokkal magyarázhatóan Aladár Paasonen ezredes csak december közepén érkezett Párizsba, hogy kipuhatolja a francia fegyverszállítások esélyeit. Helyzetét nehezítette, hogy Gamelin tábornok az elvileg hadban álló hadsereg főparancsnokaként a leghatározottabban ellenzett bármiféle fegyverkivitelt, hiszen a franciák fegyverzete és hadiipari kapacitása valóban nem állt arányban az összecsapásra készülő Németországéval. Paasonen először első világháborús ágyúk megtekintésével volt kénytelen beérni — igaz, ezekből bőven válogathat: decemberben közel 200, februárban újabb 84 darabot vásárol belőlük —, ám Daladier miniszterelnök december 15-i döntését követően modern fegyverek is egyre nagyobb számban állnak Finnország rendelkezésére. A háború befejezéséig Franciaországból többek között 200 000 kézigránátot, 5000 könnyű golyószórót, 80 páncéltörőt, 36 tábori ágyút és 12 tarackot indítottak útnak Finnországba. A szállítások azonban közel sem ilyen mértékben éreztették hatásukat a finn fronton: jellemző adatok, hogy a régi típusú ágyúkból csak 32, a modern tábori lövegekből 12 vett részt a harcokban, az ígért 188 repülőből pedig mindössze hat ért Finnországba a háború végéig. A finneket legfeljebb az vigasztalhatta, hogy az átengedett hadfelszerelésnek alig tíz százalékát kellett kifizetniük, a franciák e tekintetben igazán nagyvonalúaknak bizonyultak.10 1 Jóllehet az Egyesült Államok gazdasága még a „boldog békeidők" szerkezetét mutatta, és így hadiipari kapacitása meglehetősen korlátozott volt, a hadsereg készletei finn mértékkel végtelennek tűntek, s háborús veszély sem hátráltathatta az amerikai fegyverszállításokat — legalábbis a bizakodó finn illetékesek így látták. Reményeikben megerősítette őket, hogy Woodring védelmi miniszter szeptember elején óvatlanul kijelentette: Finnország az európai háborús helyzettől függetlenül vásárolhat amerikai fegyvereket. Igen nagy lehetett a meglepetése, amikor ezen felbuzdulva a washingtoni finn követ egy 200 millió USD végösszegű listával jelentkezett nála. Az igényelt fegyverek messze meghaladták a finn hadsereg összfegyverzetét — nem véletlenül merült fel a gyanú, hogy esetleg Németország áll a tervezett megrendelések mögött —, a csillagászati számla kiegyenlítését Finnország államkölcsön segítségével képzelte.102 A szovjet támadás meg-
