Századok – 1996
Közlemények - Richly Gábor: Magyar katonai segítségnyújtás az 1939–40-es finn–szovjet háborúban II/403
410 RICHLY GÁBOR tes csapatok bevetését, hiszen ezáltal olykor a nyílt katonai fellépés politikai következményeinek vállalása nélkül javíthatta tárgyalási pozícióit. Az első világháborút követő nyugati határrendezés során kikiáltott Lajta-bánság esete, illetve az ún. rongyos gárdáknak a felvidéki revízió kierőszakolását célzó 1938 őszi harcai külpolitikai funkciójuk szempontjából igen nagy hasonlóságot mutatnak a Finnországba induló önkéntes-zászlóalj felállításával. A Finnországot ért szovjet támadás hírére — mint már láttuk — a magyar társadalom példátlan gyorsasággal reagált. Egyebek között december első napjaitól a budapesti finn nagykövetségen igen nagy számban gyűltek az önkéntes katonai szolgálatra jelentkezők — 1940 márciusáig összességében mintegy 25 000 fő —, sőt, az elszántabbak azonnal útnak is indultak Finnországba.3 2 A spontán módon alakuló eseményekben rejlő előnyöket felismerve hamarosan a kormány is bekapcsolódott a koordinálásba. Az önkéntes századok szervezésével Teleki december 6-án Tömböly Dénest,3 3 majd 10-én vitéz leveldi Kozma Miklóst (1884-1941) kérte fel, aki egyéb érdemein túl — a К u. К tizedik huszárezredének nyugalmazott alezredese 1919 óta bizalmi embere a rendszernek, előbb a Fővezérség Nemzetvédelmi és propaganda osztályának vezetőjeként, majd haláláig az MTI és a Magyar Rádió elnökigazgatójaként; emellett 1935-37-ben belügyminiszter, stb. — messzemenően osztotta Teleki Németországtól függetlenedni vágyó, „sajátos magyar érdekeket" képviselő elképzeléseit, s kényes diplomáciai ügyekben is többször bizonyította már rátermettségét. A személye mellett szóló legfőbb érv azonban mégis az lehetett, hogy 1938 őszén, a Csehszlovákia ellen bevetett irreguláris rongyos gárdák megszervezőjeként a jelen feladathoz szükséges egyedülálló tapasztalatokra tett szert.34 Az egy évvel korábbi „ruszinszkói időket" idézte az akció félhivatalos jellege is: Kozmáék most sem kapnak formális megbízást, a minisztertanácsi jegyzőkönyvek ismét hallgatnak az ügyről — bár az időközben felmerülő problémákban az illetékes miniszterek (Csáky István, Bartha Károly, Varga József, Keresztes-Fischer Ferenc stb.) személyesen intézkedtek —, a hadsereget lehetőség szerint mellőzve a szervezésnél újra az egykori ellenforradalmárokra és a Magyar Rádió, valamint az MTI néhány megbízható alkalmazottjára támaszkodnak — Kuthy László alezredesen keresztül ismét csak a hadsereg vezérkari főnökségének (a továbbiakban: vkf.) 5. osztályát vonva be az előkészítő munkákba.3 5 Ám a hasonlóságok mellett kezdettől figyelmet fordítottak a korábbi hibák kiküszöbölésére is: az önkénteseknek szánt „követ-szerep" eredményessége érdekében fokozottan ügyeltek egyfelelől a jelentkezők megszűrésére, másfelől a fegyelem megszilárdítására. Ennek megfelelően a sorozásnál csak katonaviselt, 25 és 35 év közötti, nőtlen, kifogástalan egészségi állapotú és büntetlen előéletű jelentkezők jöhettek számításba.3 6 A szempontok érvényesítése érdekében — a követségen, illetve egyéb helyeken nyilvántartásba vett önkéntesjelöltek listáit mellőzve — december 31-től a Kozma vezetése alá tartozó Rádiófigyelő székházában elhelyezett sorozóbizottság előtt kellett megjelenniük a jelentkezőknek. Már az első szűréseknél kiderült, hogy a feltételeknek legfeljebb a megjelentek harmada, negyede felel meg — jellemző, hogy a Turul Szövetségnél jelentkezett 600 fiatalból tíz sem vált be —, ám az igazi csalódás még hátra volt: annak
