Századok – 1996
Közlemények - Richly Gábor: Magyar katonai segítségnyújtás az 1939–40-es finn–szovjet háborúban II/403
408 RICHLY GÁBOR Németország esetleg mégsem amolyan „önzetlen, igaz barátként" támogatta a részleges magyar revíziót, ha most az agresszor bolsevik állam pártját fogja az egész világ által csodált „rokonokkal" szemben. Biztosan állíthatjuk, hogy a téli háború 100 napja alatt a revíziós sikerek óta egyre fényesebben ragyogó Németország-képjelentősen árnyalódott Magyarországon — igaz, a második bécsi döntés néhány hónap múlva ismét új helyzetet teremtett. A kormány helyzetét jelentősen megkönnyítette, hogy a szélsőjobb- és szélsőbaloldali erők számára a finn-szovjet háború kitörése ismét felvetette azokat a belső ellentmondásokat, melyek már az ősz elején, a Molotov-Ribbentrop paktum megkötésekor is felszínre kerültek. Míg egyes nyilas csoportok augusztus végén a német és olasz követség előtt tüntetve éltették Sztálint és Hitlert, a mozgalom több prominens képviselője korántsem azonosult ilyen mértékben a náci külpolitika elvtelennek tartott fordulatával.2 2 A tudathasadásos állapot csak fokozódott, amikor a téli háború első napjaiban kiderült, a példaképnek tekintett Harmadik Birodalom legújabb sakkhúzásaként Hitler a nemrég még közös ellenségként gyűlölt bolsevikok koncául veti „szeretve tisztelt fajtestvéreiket" is. Sajátos, hogy Meskó Zoltán éppen a nyilasok „aggódó szeretetét tolmácsolva" éltette elsőként a szabadságharcos finneket a Képviselőházban, s felszólalását később is több hasonló követte a németekkel szemben egyébként oly lojális pártok soraiból.23 Am a hazai jobboldal állásfoglalásai korántsem tudtak egységes szólamba rendeződni. Sajtóorgánumaik egy-egy számon belül is ellentmondó, hol Sztálin eljárását mentegető, hol az agresszió áldozatává váló finneket gyászoló, hol pedig Hitler messzire tekintő politikáját magasztaló cikkeket közöltek, így egységes, következetes álláspontot hiába keresünk.24 Ebből a szempontból tanulságos például a finn fegyverszállítások körüli visszaélései miatt nemsokára botrányba keveredő Vájna Gábor parlamenti felszólalása: „Ma, amikor Európa egyik 35 milliós nemzetét a fegyverek ereje 18 nap alatt letörölte Európa térképéről, amikor nyugaton a 80 milliós hatalmas német nemzet a lét vagy nem lét háborúját vívja, szívünk minden dobbanása fenn északon, finn testvéreinknél van, akik az ő kis hadseregükkel, de sorba állítva asszonyaikat és leányaikat is, kimentek az orosz határra, hogy az északi kolosszus ellen megvédjék hazájuk szabadságát.' 2 5 A Wehrmacht által lerohant Lengyelország, a Hitler által feláldozott Finnország, valamint a náci Németország élet-halál küzdelmének egybemosása a szélsőjobboldali nyilatkozatokra általánosan jellemző, ám effajta érzelmes szóvirágokkal aligha lehetett elfedni a gondolatmenet logikai hiányosságait. Nyilvánvaló, hogy Németország finn háborúval kapcsolatos álláspontjának megkérdójeleződésével a szélsőjobb mégoly viszonylagos egysége is tovább bomlott. Erre utal többek között, hogy az elvakultabbak aktívan szembeszálltak a finnek megsegítésére tett erőfeszítésekkel — például a toborzások alkalmával ellengyűléseket szerveztek, az önkéntes-zászlóalj kiküldését tüntetéssel próbálták megakadályozni26 — nem kis aggodalommal töltve el a nemzetiszocialista mozgalom népszerűségét féltő jobboldali vezetőket. A szovjet-német közeledés — a jobboldali erőkhöz hasonlatosan — a munkásmozgalmon belüli ellentéteket is kiélezte 1939 őszén.2 7 A Szociáldemokrata Párt vezetősége a Molotov-Ribbentrop paktumot elítélve hangsúlyozottan nem
