Századok – 1996

Közlemények - Richly Gábor: Magyar katonai segítségnyújtás az 1939–40-es finn–szovjet háborúban II/403

406 RICHLY GÁBOR menekültek befogadásával és a Finnországba küldött segítséggel igyekezett bizonyítani Lord Halifax számára, hogy a németekkel való kényszerű kooperálás ellenére a magyar kormány „fontos politikai kérdésekben függetlensége abszolút fenntartásával és becsülete legerélyesebb megvédésével" cselekszik.1

4 Ám a nyugat felé kellően kidomborított helytállás valójában a németekkel szemben nem okozott túlzott feszültséget. Telekiék helyesen mérték fel, hogy Hitler számára a Sztálinnal kötött egyezség olyan pillanatnyi kompromisszum, melynek megsértése nem hozza lehetetlen helyzetbe a szövetséges Magyarországot.1

5

E gondolat jegyében az önkéntesek toborzását „titokban" szervező Kozma Miklós egyik első dolga Otto von Erdmannsdorff budapesti német követ bizalmas tájékoztatása és az átutazáshoz szükséges vízumkérelem felvetése, de Csáky István is utasítja Sztójay Döme berlini követet, hogy „óvatosan tájékozódjon" magyar önkéntesek németországi átutazása ügyében.16

Bár Németország végül megtagadja az önkéntesek átutazásának engedélyezését — csakúgy mint a hadfelszerelés átszállítását január közepéig —, hivatalosan soha nem tiltakozik a magyar akció ellen. Ilyenfajta informálások után csupán a német vezetés toleranciájának elősegítése érdekében küldhették Berlinbe azt az MTI-jelentést, mely alapján a német újságok a francia, angol, olasz, amerikai és román sajtóban február közepén szárnyra kelt 1000, később 10 000 önkéntesről beszámoló híreket cáfolták.1

7

Ezen túl azonban — érthető okokból — a németeknél a magyar fél nem feszegette hivatalosan a Finnországnak szánt katonai segítség kérdését. Természetesen a Szovjetunió részére már nehezebb feladat lett volna az akció csomagolása, de erre láthatóan nem is volt szükség. Kristóffy József moszkvai követ jelentései szerint a szovjet vezetés — más országokkal szemben tanúsított eljárásától eltérő módon — nem tiltakozott, bár valószínűleg előttük sem volt titok az önkéntesek nagy sikerű európai körútja, ha a fegyverszállításokról nem is kellett feltétlenül tudniuk. A londoni szovjet követ érdeklődésének leszerelésére az önkéntesek nagy feltűnést keltő érkezésekor Barcza György elegendőnek érezte a nagyvonalú tagadást, és az ügy valóban ennyiben maradt.1

8

Sztálin szemhunyásában döntő szerepe lehetett Magyarország részére napirenden tartott ajánlatának Románia közös megtámadásáról, mivel e tervét nem lett volna célszerű a kapcsolatok elmérgesítésével kockára tenni. De a Szovjetunióval alig számoló magyar vezetést elképzelései keresztülvitelében kétségkívül nem befolyásolta volna a „bolsevikok" erőteljesebb tiltakozása sem. Külpolitikai vonalon tehát a magyar segítségnyújtás Telekiék szempontjából igen sikeresnek tűnhetett. A kormány oly módon tudott a nyugati országok szemében elismerésre méltóan cselekedni, hogy tettével nem veszélyeztette a más szempontból fontos német orientációt — de sajátságos módon még az éppen enyhülő magyar-szovjet viszonyt sem. 1.2. Belpolitikai háttér Ismeretes, hogy Darányi Kálmán óta a magyar miniszterelnökök — a szűkebb politikai elit elképzeléseinek megfelelően — újra meg újra a német orientáció ésszerű korlátok közé szorításának, a hazai jobboldali törekvések féken tartásá-