Századok – 1996

Közlemények - Tokody Gyula: Magyarország integritása és a német diplomácia 1918/19-ben II/383

MAGYARORSZÁG INTEGRITÁSA ÉS A NÉMET DIPLOMÁCIA... 397 Neueste Nachrichten, a liberális Tägliche Rundschau és más lapok. A szociáldemokraták vezető orgánuma, a Vorwärts, elhatárolta ugyan magát a Magyar Tanácsköztársaságtól, arra hivatkozva, hogy „a gazdasági viszonyok felforgatása csak újabb szörnyű nyomort zúdít a munkásokra", de a forradalom okai közül első helyen ez a lap is a nemzeti sérelmet, az antant erőszakos politikájával szembeni tiltakozást jelölte meg.29 Mindezek alapján erősödött a német politikai közvéleményben az a reménykedés, illetve elvárás, hogy a bolsevizmus veszélyének növekedése az antantot addigi német politikájának felülvizsgálatára fogja szorítani: „Kelet-Európa bolsevizmusának veszélyével szemben a nyugati kapitalizmus arra kényszerül — írta az Alldeutsche Blätter —, hogy Németországot, mint védőbástyát erejében fenntartsa, ha meg akaija menteni a régi társadalmi formát."30 A hivatalos német politika természetesen jóval nagyobb óvatossággal és körültekintéssel járt el. Az addigi kapcsolatokat változatlan formában fenntartotta, konstatálta a magyar tanácskormány közeledési készségét Németországhoz, de minden olyan lépéstől, illetve állásfoglalástól tartózkodott, amelyből az új hatalom elismerése lett volna kiolvasható. Annál is inkább, mert antant körökben a német kormányt azzal gyanúsítgatták, hogy titokban támogatja a Magyar Tanácsköztársaságot. A rendelkezésünkre álló levéltári források azonban nem erősítik meg ezt a gyanút, sőt azt bizonyítják, hogy a német diplomaták ellenszenvvel és ingerülten figyelték a magyarországi belpolitikai eseményeket, különös gyanakvással figyeltek minden olyan lépésre, amely a két ország közötti politikai kapcsolatok erősítésére irányultak, s nem tartották kívánatosnak a tanácsrendszer fennmaradását. Az elhatárolódás igénye megerősödött a versailles-i szerződés aláírása, 1919. június 28-a után. Berlin ugyanis azzal számolt, hogy a német kérdés nyugvópontra jutását követően Franciaország nagyobb energiát fordít a délkelet-európai helyzet tisztázására. Ennek megfelelően 1919 júliusában már a fókonzul visszahívását is mérlegelés tárgyává tette, részben, hogy így tiltakozzék a tanácskormány német érdekeket is sértő gazdaságpolitikai intézkedései ellen, elsősorban azonban azért, hogy ezzel a lépésével is határozottan kifejezésre juttassa szembenállását a magyar tanácsrendszerrel. Az elmondottak ellenére tagadhatatlan volt, hogy a Magyar Tanácsköztársaság antantellenes külpolitikája jobban megfelel a német érdekeknek, mint a korábbi Károlyi-féle egyoldalú antantorientáció. De az is feltételezhető volt, hogy egy ellenforradalmi, nemcsak a tanácsköztársaságot, de a Károlyi kormányzat politikáját is tagadó fordulat sem keresztezné a német érdekeket, sőt éppen egy ilyen változás hozhatná létre azt a Magyarországot, amely hosszú távon partnere lehetne majd Németországnak. A Magyar Tanácsköztársaság megdöntése 1919. augusztus l-jén, és ezzel összefüggésben Magyarország román megszállása mégsem hozott azonnal és egyértelműen kedvező változásokat Németország külpolitikai elképzelései és törekvései számára. Még nem lehetett ugyan látni, hogy a magyar ellenforradalmi csoportosulások közül melyik irányzat kerül ki majd győztesen és határozza meg az ország bel- és külpolitikáját, de az nyilvánvalónak tűnt, hogy Károlyi Mihály