Századok – 1996
Közlemények - Tokody Gyula: Magyarország integritása és a német diplomácia 1918/19-ben II/383
390 TOKODY GYULA tellenes fellépése nehéz helyzetbe juttathatja az országhatárokon túl — így az olasz és a nyugat-európai fronton — tartózkodó magyar egységeket, és végül nem feledkezhetett meg arról, hogy az amúgy is katasztrofális helyzetben levő magyar gazdaság összeomlana, ha Németország egyik napról a másikra leállítaná szállításait, mindenekelőtt szénszállításait.15 Az erőszakos fellépést, az esetleges katonai konfliktust azonban Berlin is igyekezett elkerülni, hiszen balkáni hadereje nemcsak a magyar forradalom és Csehszlovákia létrejötte miatt került nehéz helyzetbe, hanem azoknak a változásoknak a következtében is, amelyek Romániában következtek be. Ezek hatására — mint már jeleztük — a Külügyi Hivatal megváltoztatta román-politikáját, ami befolyásolta Erdély sorsát, bár természetesen nem ez döntötte el annak jövőjét. Ismeretes, hogy az 1916-ban elszenvedett katonai vereség után Ion Brátianu kormánya, amely előzőleg Romániát az antanthoz kapcsolta és támadást intézett a központi hatalmak, közelebbről Erdély ellen, Moldvába menekült, s innen folytatta — orosz, kisebb részben francia segítséggel — a hadműveleteket. Az 1917-es októberi forradalmat követően azonban az orosz hadsereg bomlása, Ukrajna önállósodási törekvései, valamint a központi hatalmak és a Szovjet-Oroszország között 1917 december elején elkezdődött breszt-litovszki béketárgyalások űj nemzetközi feltételeket teremtettek Románia számára. Egyfelől lehetősége nyílt Beszszarábia elfoglalására, mivel a térségben levő orosz csapatok nem álltak át a szovjet oldalára, s készek voltak részt venni az akcióban, a központi hatalmak pedig nem voltak közvetlenül érdekeltek ennek megakadályozásában. Másfelől viszont a béketárgyalások sikere esetén Románia egyedüli hadviselő fél maradt volna Németországgal, Ausztria-Magyarországgal és Bulgáriával szemben a keleti fronton, s közvetlen segítségre nem számíthatott volna szövetségesei, az antant országok részéről. A román vezető körökben ezért átmenetileg azok a politikusok kerültek előtérbe, akik a megoldást a központi hatalmakkal való különbéke-kötésében keresték. A román király 1918. február 9-én leváltotta a továbbra is antant-barát Brátianu-kormányt, s az új kabinet béketárgyalásokat kért a központi hatalmaktól. Az 1918. május 8-án megkötött bukaresti béke Romániát kiszolgáltatta a központi hatalmaknak, egyúttal — a különbéke következtében — érvényét vesztette az antanttal 1916-ban megkötött titkos együttműködési szerződés.16 A háborúból való kilépés miatt Románia a központi hatalmak veresége esetén nem számíthatott feltétlenül Erdélyre irányuló és más területi igényeinek az antant részéről való akceptálására, újólag el kellett tehát nyernie Párizs, London és Washington jóindulatú egyetértését ezekben a kérdésekben. Ez pedig csak akkor sikerülhetett, ha a román kormány ismét gyökeres fordulatot hajt végre külpolitikájában: megfelelő pillanatban másodszor is bekapcsolódik a háborúba, természetesen ezúttal is az antant oldalán és a központi hatalmakkal szemben. A katonailag megszállt Románia ezt a fordulatot már csak a háború utolsó napjaiban tudta megtenni. Bulgária kapitulációját követően kerültek ismét előtérbe a román kormánykörökben az antantbarát elemek, s csak az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlása, valamint a padovai fegyverszünet megkötése után, a franciák nyomására és segítségével következett be az újabb külpolitikai fordulat.