Századok – 1996

Tanulmányok - Romsics Ignác: A brit külpolitika és a „magyar kérdés” 1914–1946 II/273

314 ROMSICS IGNÁC szégyene marad Magyarországnak", s hogy arra „Anglia a békekötéskor vissza fog emlékezni".126

1941. június 26-a után, amikor a magyar hadsereg a Szovjetunió elleni német támadáshoz is csatlakozott, s különösen december 7-étől, amikor Nagy-Britannia és Magyarország között is beállt a hadiállapot, angliai megítélésünk még kedvezőtlenebbé vált. A brit politika állandóan hangoztatott irányelve ettől kezdve az volt, hogy „... mindaddig, amíg Magyarország folytatja harcát szövetségeseink ellen és a tengelyt támogatja, nem számíthat sem rokonszenvre, sem kíméletre".127 4. Béketervezés és -kötés avagy a korrekció kísérlete és kudarca, 1942-1946 Az I. világháború alatti békeelőkészítés esetlegességeiből és következetlenségeiből okulva a II. világháború alatt a brit kormány szembeszökően nagy súlyt helyezett az ellenségeskedések befejeződése utáni „új rend" tudományos alaposságú megtervezésére. Ennek érdekében a Foreign Office már 1938-ban felkérte Arnold Toynbee-t egy speciális kutatócsoport megszervezésére. Foreign Research and Press Service, azaz Külügyi Kutató- és Sajtószolgálat néven ez 1939-re a Külügyminisztérium félhivatalos, tanácsadó és információs szervezeteként Oxford székhellyel meg is alakult. A testület munkájába, amelynek létszáma rövidesen 100 fölé emelkedett, számos egyetemi tanár, külpolitikai elemző, újságíró és egyéb szakember kapcsolódott be - közöttük Robert W Seton-Watson és C. A. Macartney is. A szakembereket 1940 végén Toynbee 11 csoportba, illetve bizottságba szervezte, amelyek mindegyike a világ egy-egy feszültségzónájával foglalkozott. Az egyik ilyen problem area а Duna-medence, vagy ahogy néhányan nosztalgikusán nevezték: az Osztrák-Magyar Monarchia volt. 1942 végéig a bizottságok számos tényfeltáró tanulmányt és ezeken alapuló tervezetet készítettek a világ egy-egy részének igazságosabb és brit szempontból kívánatos háború utáni rendjéről, így többek között Közép- és Kelet-Európáról is. 1943-ban Toynbee és szakértőinek zöme közvetlenül a Foreign Office állományába kerültek, s a Külügyminisztérium Kutatási Osztályaként szerveződtek újjá Londonban. Ebben a minőségükben a háború végéig folytatták elemzői és tanácsadói tevékenységüket.128 Az oxfordi békeelókészítő szervezet dunai munkabizottsága által vizsgált problémák között a térség etnikai feszültségei, határvitái, a gazdasági és politikai együttműködés kérdései, valamint általános biztonságpolitikai ügyek egyaránt szerepeltek. Seton-Watsont is beleértve, a tapasztalati tények alapján valamenynyien elfogadták kiindulási tételként, hogy a nemzetállami struktúra sem gazdasági, szociális és etnikai, sem biztonságpolitikai szempontból nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A kisállami széttagoltság és szembenállás megszüntetését és felváltását valamiféle kooperációval ezért minden működő- és ellenállóképességre reményt adó jövőbeni struktúra alapjának tekintették. Az „akár katonai, akár politikai vagy gazdasági német megszállás vagy ellenőrzés ismétlődésének megakadályozása" céljából ezt egyben közvetlen és „kiemelkedően fontos brit érdeknek" is tartották. Ennek keretében a múlthoz való visszatérés, azaz a Habsburg Monarchia valamilyen formájú újrateremtésének a lehetősége is felmerült, de komoly viták és megfontolások tárgyát ez nem képezte. Összhangban az