Századok – 1996
Tanulmányok - Romsics Ignác: A brit külpolitika és a „magyar kérdés” 1914–1946 II/273
A BRIT KÜLPOLITIKA ÉS A „MAGYAR KÉRDÉS" 1914-1946 3 303 gyar többségű határ menti területek visszacsatolására gondolt. Nagyobb horderejű változásokat azonban, mint amilyen például a Monarchia visszaállítása lett volna, továbbra is megengedhetetlennek tartottak. Céljuk tehát nem egy teljes és radikális újrarendezés, hanem a legkirívóbb és viszonylag könnyen kiküszöbölhető igazságtalanságok orvoslása volt.8 7 A brit kormánypolitika revíziós elképzeléseivel függött össze, hogy a Külügyminisztérium egyik új munkatársát, Ponsonby Moore Crosthwaite harmadtitkárt, aki néhány hónapja fejezte be történeti tanulmányait Oxfordban, 1933 nyarán azzal bízták meg, hogy készítsen átfogó elemzést a trianoni határok kialakulásának történetéről, a velük kapcsolatos revíziós javaslatokról, s a vitás kérdésekről saját álláspontját is fejtse ki. A több mint 30 oldalas tanulmány, amely októberre készült el, egyike a téma legtárgyilagosabb és legelfogulatlanabb ismertetéseinek. A brit szellemi és politikai élet oly sok más képviselőjéhez hasonlóan ő is arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy a békekonferencián „Magyarországot és szomszédait nem egyenlő mércével mérték", s mivel a vitás kérdések csak ritkán dőltek el Magyarország javára, „az összhatás halmozottan kedvezőtlen volt". Ha Magyarország csak néhány engedményt is kapott volna, „most nem lenne olyan könnyű a számára együttérzést kelteni maga iránt" - állapította meg igen találóan. Határszakaszról határszakaszra haladva, és minden lehetséges szempontot gondosan mérlegelve Crosthwaite végül az 1919-es eredeti brit hatáijavaslathoz eléggé hasonló eredményre jutott. (Vó. 7. sz. térképvázlat.) Ennek megfelelően a következő területek visszacsatolását tartotta lehetségesnek, igazságosnak és indokoltnak: a Csallóközt, az Alföld keleti szegélyét 1,5 millió lakossal, a Bánát Szegeddel szembeni észak-nyugati szegletét, a Bácskát a Ferenc-csatornáig és végül a baranyai háromszöget, más néven a Drávaközt. Bár magyar jellegét elismerte, gazdasági okokra hivatkozva nem javasolta Losonc és Fülek környékének a visszacsatolását. Ugyanakkor — és ez jelentős eltérés volt a nemzetiségi megoszlást ezen a területen teljesen negligáló 1919-es brit javaslattól — felvetette a Sátoraljaújhely-Ungvár-Nagyszőllős háromszög Magyarországhoz kerülésének lehetőségét. A határok revíziójának — szögezte le befejezésül — nincs reális alternatívája. Az, hogy a „határok spiritualizációjának", ami a revíziót feleslegessé tehetné, „a világban jelenleg látható tendenciák ismeretében" „bármikor is el fog jönni az ideje" - nem feltételezhető.8 8 A brit külpolitika módosulásával függött Össze, hogy a magyar vezetés és a hagyományosan magyarbarát angliai körök 1932-33-ban több konkrét akciót kezdeményeztek a MacDonald-kormány magyar revízió melletti még határozottabb kiállása érdekében. A „ trianoni béke módosítására" még 1927-ben megalakult parlamenti bizottság felújította tevékenységét. A 615 képviselő és felsőházi tag közül az év végéig ehhez mintegy 150-160-an (a magyar sajtó szerint 250-en) csatlakoztak.8 9 Ezzel egy időben megjelent a parlament két házában 1920 és 1930 között elhangzott magyar témájú felszólalások gyűjteménye, amely mindennél meggyőzőbben dokumentálta, hogy a brit törvényhozók néhány prominens alakja valóban kezdettől ellenezte Trianont, és a szerződés elfogadásáért mindig is bírálta a kormányt. A kötet bevezetője emlékeztetett, hogy a nemzetközi kapcso-
