Századok – 1996

Tanulmányok - Romsics Ignác: A brit külpolitika és a „magyar kérdés” 1914–1946 II/273

300 ROMSICS IGNÁC a Daily Mailben jelent meg. A „liberál imperialisták", s leginkább Lloyd George 1919-20-as érvelését felújítva Rothermere óva intett attól, hogy a háborút lezáró békeszerződéseket a világ „véglegesen elrendezett dolgoknak" tekintse. ,A kéz, amely a jelenlegi politikai határokat [Közép- és Kelet-Európában] kialakította — állapította meg — egy eljövendő háború magvát hintette el." Ahhoz, hogy ez elkerülhető legyen, a békeszerződések felülvizsgálatára, s ennek keretében Magyarország határainak a módosítására van szükség. L. W Lyde cikkéhez hasonlóan Rothermere is a határmenti, zömmel magyarok lakta területek visszacsatolását javasolta. Csehszlovákiától ily módon — állította némi túlzással — 1 millió, Romániától 600 ezer, Jugoszláviától pedig 400 ezer magyar kerülhetne vissza az „anyaországhoz", miáltal a kisebbségi magyarok száma 1 millióra csökkenne. Ha Nagy-Britannia békét és nem látszat-, hanem valódi stabilitást akar, és kétségkívül ez az érdeke — folytatta gondolatmenetét —, akkor „Utolsó szálig ki kellene gyomlálnunk a trianoni békeszerződés száraz füvét és korhadt fáit, mielőtt egy véletlen szikra lángra lobbantja azokat. Ha a tűzvész kitör, már késő lesz". Rothermere cikke ugyancsak egy térkép, pontosabban térképvázlat kíséretében jelent meg, amelynek kirívó tévedése volt azonban, hogy a jugoszláviai magyarok nagy tömbjét nem a Bácskába, hanem ettől nyugatra, a Dráva folyásától délre helyezte el.74

(Vo. 5. sz. térképvázlat.)Lord Rothermere megrögzött antikommunista volt. Sokakkal együtt ő is úgy hitte, hogy a gazdasági problémák, a szociális nyomor és a nemzeti sértettség a bolsevizmus továbbterjedését és a kommunisták uralmát idézheti elő a szovjet határoktól nyugatra is. Ez azonban — semmi kétség — csak általánosságban motiválta gondolatainak megfogalmazásakor. A kommunistaellenesség mellett nyilvánvalóan konkrét oka is volt cikke publikálásának. Az általunk tanulmányozott forrásokban erre nézve közel féltucatnyi feltételezéssel találkoztunk. Ezek közül — Bán D. András okfejtését elfogadva7

5

— legvalószínűbbnek azt tartjuk, hogy Hohenlohe Stefánia hercegnő hívta fel a lord figyelmét a magyar békeszerződés igazságtalanságaira, amelyekről aztán ő és munkatársai a helyszínen is meggyőződtek. Bárhova is nyúlnak azonban a szálak, a kisantantországoknak az a korabeli gyanúja, hogy a Foreign Office keze is benne lett volna a dologban, minden alapot nélkülöz. A Foreign Office szakreferensei ugyanis komolytalannak és adataiban megbízhatatlannak minősítették a cikket, és úgy vélték, hogy a békeszerződések esetleges felülvizsgálatának kísérlete nagyfokú káoszon kívül semmit sem eredményezne. „Jók vagy rosszak a békeszerződések, legalább további 20 évig úgy kell maradniuk, ahogy vannak" - fogalmazták meg tömören véleményüket.76

Chamberlain maga „ízléstelennek" nevezte Rothermere írását, és olyannak, amely „hamis reményeket kelt a magyar közvéleményben".7

7

Álláspontjáról a Foreign Office diplomáciai úton minden érintettet — beleértve saját követeit, a magyar kormányt és a kisantant-államokat — tájékoztatta. Attól azonban, hogy a nyilvánosság előtt is elhatárolja magát a cikktől, illetve állást foglaljon a nemzetközi sajtót hosszú időn át foglalkoztató polémiában, következetesen elzárkózott. Politikája ehelyett az egész ügy látszólagos ignorálása volt, amely leginkább látszott alkalmasnak mindkét fél — a kisantant és Magyarország — bizalmának a megőrzésére, s egy olyan nyilvános kötelezett-