Századok – 1996

Tanulmányok - Romsics Ignác: A brit külpolitika és a „magyar kérdés” 1914–1946 II/273

286 ROMSICS IGNÁC érintettek igazi érdekeivel és óhajával ellentétes föderációk létrehozását támogassuk". Ha pedig a nemzeti államok létrehozása során vagy következtében mégis interetnikus feszültségek keletkeznének, a Nemzetek Szövetségének a feladata lesz ezeket lokalizálni és a stabilitást garantálni. Anélkül, hogy Amery hatáijavaslatait konkrétan bírálta volna, Namier — Seton-Watsonhoz és munkatársaihoz hasonlóan — nagyságrendileg más Magyarországot képzelt el. Azt, hogy Erdély Romániához fog tartozni, ugyanúgy magától értetődőnek tartotta, mint azt, hogy Szlovákia „Bohémia" része lesz. Ugyanakkor azzal szemben, hogy az új államokhoz, így például Csehszlovákiához német körzetek tartozzanak, nem támasztott kifogást, sőt gazdasági és stratégiai okokra hivatkozva kifejezetten helyeselte. Az aláírás nélküli feljegyzés ugyanebben a szellemben fogant. Ha „néhány millió német" — olvasható ebben — a csehszlovák államhoz fog tartozni, attól még a német nemzeti állam léte nem kerül veszélybe, s ez az állam mindig elég erős lesz ahhoz, hogy befolyásolni tudja a határain kívül élő német kisebbségek sorsát. Ha viszont a szlovákok Magyarországon belül maradnak, akkor érdemben senki sem fog törődni velük.43 Az október-novemberi vitában a közép- és kelet-európai ügyek régi és egyre befolyásosabb brit szakértője, Robert Seton-Watson is hallatta hangját. Decemberi memoranduma, melyet az európai brit politika alapelveivel foglalkozó állásfoglaláshoz csatoltak mint függeléket, jól mutatja szavának súlyát. A háború alatt kikristályosodott felfogásának megfelelően Seton-Watson természetesen nem Amery, hanem Namier álláspontját osztotta. Tervezetének vezérelve a nemzetállami koncepció volt, és ezen belül, ha ettől eltért, sohasem Magyarország, hanem mindig Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia stratégiai és gazdasági érdekeit tartotta szem előtt. „A csehszlovák, román és jugoszláv egység az az alap, amire az új cseh, jugoszláv és román állam épülhet", s „az a Magyarország, amelyet Őfelsége kormánya el tud majd ismerni, a korábbi magyar királyságnak nagyjából az az összefüggő része lesz, ahol a magyar lakosság többséget képez"- írta. A magyar népszámlálások korrektségének megkérdőjelezése ellenére Seton-Watson konkrét hatáijavaslatai ugyanakkor — s ezt hangsúlyozni kell — nem voltak olyan mértékben elfogultak Magyarországgal szemben, mint a békekonferencia által később elfogadottak. Szinte teljes körben a majdani határok mentén ugyanis olyan — valójában magyar többségű — „szürke zónákat" különített el, amelyeknek a hovatartozását csak alapos és nemzetközileg ellenőrzött helyszíni vizsgálatok után javasolta eldönteni. A magyarok és a szlovákok közötti — csaknem összefüggő — szürke zóna a következő területekből tevődött össze: Csallóköz, Érsekújvár és környéke, a Komárom és Esztergom közötti sáv a Dunától északra, a lévai járás Bars megyéből, Hont megye három déli járása (Ipolyság), Gömör megye ugyancsak 3 és Abaúj-Torna megye két déli járása (Kassa nélkül) és a nagymihályi járás Zemplén megyéből. Az ettől északra fekvő területeket „vitathatatlanul" szlováknak, a délre fekvőket pedig „vitathatatlanul" magyarnak kell tekinteni - szögezte le álláspontját. A magyarok és a románok közötti teljesen összefüggő szürke zóna Ugocsa megye egy, Szatmár megye két, Szilágy megye négy, Bihar megye öt, valamint