Századok – 1996

Tanulmányok - Rainer M. János: A fiatal Nagy Imre (1896–1921) II/229

A FIATAL NAGY IMRE (1896-1921) 265 az internacionalista osztagban, a fehér fogságban, az irkutszki pártmunkában szerezte, élte át. Valószínűleg hatott rá az ígért jövő, de az Oroszországban megvalósult (hadi)kommunizmus nagyszerűsége aligha nyűgözte le. Amit viszont Szibériában ebből tapasztalhatott, azt az idegen közegben is pontosan megérthette: egy régi hierarchia külsőségeiben (ruházkodás, megszólítás, társadalmi érintkezés, privilégiumok, stb.) látványos összeomlását, s valami egyenlőségelvű új szerkezet csírázását, amely késznek mutatkozott még őt, az idegent is befogadni. A lelkesedés feltehetően elragadta olykor, ahogy első írása mutatja. De talán nagyobb súllyal esett latba a fiatal és a reálisan (, józan paraszti ésszel") gondolkodó ember törekvése, hogy a fogság kétségbeejtő változatlanságából és várakozásából valami kimozdítsa. A bolsevizmus ráadásul nemcsak ezt, hanem minden korábbi kilátástalanságból való kimozdítást és gyors mozgást ígért. Azok az állomások, amelyek korábbi otthoni életében a földtől és a nyomorúságtól való eloldozódás araszoló lépései voltak, most egészen más színben tűntek fel. Mint munkás, a forradalomban győztes és „uralkodó" osztály tagja lett. Keserves anyagi áldozatokkal járó hosszas tanulás nélkül lett hivatalnok, s egy hatalmon lévő politikai-katonai mozgalom funkcionáriusa. Kiválasztott a kiválasztottak között. Ráadásul ezért a rendszerért fegyveres harcot folytatott és — cseppet sem átvitt értelemben, a cseh légió fogságában — szenvedett is. Érthető tehát, hogy erős kötődésekkel tért haza, „meggyőződéses" emberként. Hogy mint meggyőződéses kommunistának, a kommunista világforradalom és világpárt iránt elkötelezett embernek, sorsa és tevékenysége miként fog alakulni, efelől a hazaérkezést követő első percek után egyre fokozódhatott bizonytalansága. Kommunista meggyőződése általános világmagyarázatot adott ugyan, de a „kommunista" mindennapi életét a hazaitól igencsak eltérő viszonyok között ismerte meg. Magyarország egyszerre tűnt ismerősnek, de ebből a szempontból egyben ismeretlennek is. Ráadásul egyszerre tűnt ismerősnek a háború előttről — s nagyon, olykor bizonyára riasztóan újnak és másnak a háború, a forradalmak, az ellenforradalom és Trianon után. JEGYZETEK 1 Somogy megyei Levéltár (a továbbiakban: SmL), Kaposvár város születési anyakönyve 1896., ill. Vésziné Nagy Erzsébet személyes közlése. 2 Nagy Imre: Viharos emberöltő. Kézirat, 72 kézzel írt lap, Nagy Erzsébet birtokában. A Snagovban készült írást a Nagy Imre-per irataiban őrizték: Magyar Országos Levéltár (a továbbiakban MOL) XX-5-h. Nagy Imre és társai pere. Részleteit közöltem: Nagy Imre: Viharos emberöltő (Részletek) Holmi 1993. 10. sz. 1376—1389. A továbbiakban a hivatkozások erre a közlésre, az ott nem közölt részek esetében a kéziratra vonatkoznak. 3 Nagy Imre, i.m. (Holmi), 1. 4 Rainer M. Jánoa: A Parlamenttől a Fő utcáig. Nagy Imre gondolati útja 1956. november 4. - 1956. április 14. In: Évkönyv 1992. Bp. 1956-os Intézet, 5 Nagy önéletrajzai közül az 1933-as német nyelvűt és az 1943-as orosz nyelvűt ld. a Roszszijszkij Centr Ilranyenyija i Izucsenyija Dokumentov Novejsej Isztorii, Moszkva (a továbbiakban: RCHIDNI) F 495. op. 205. gyelo 54. Nagy Imre személyi (káder-) dossziéja, 169-171. és 127-130. Az 1940. márciusi orosz nyelvű, 12 kézírásos lapot tartalmazó, legrészletesebb önéletrajzot Valerij Muszatov bocsátotta rendelkezésemre, amelyért ezúton mondok köszönetet.