Századok – 1996
Tanulmányok - Rainer M. János: A fiatal Nagy Imre (1896–1921) II/229
260 RAINER M. JÁNOS (=rendszer) megváltoztatásának erőszakos módja, szemben a törvényes lehetőségekkel, például a szociáldemokrácia választójogi küzdelmével. Ez a felfogás azonban „megfeledkezik arról, hogy a törvények szellemének a nép jogi meggyőződéséből kell fakadnia,... a népakarat a törvényen felül álló valami". Amint a népakarat a törvények, a rendszer megváltoztatását kívánja, immár a hatalmon lévők azok, akik erőszakkal tartják fenn uralmukat, a változtatási szándék törvényes. A forradalom azonban sokkal több, mint egy ilyenfajta okoskodásnak mégoly megfelelő „mérsékeltebb nemzeti felkelés,... választójogot követelő nagyvárosi zendülés, néhány száz bevert koponya...". Mélyebbek gyökerei, messzebbre mennek következményei. „Csak a végső kétségbeesés, a tovább már nem viselhető szenvedés nyithatja fel a szellemi élettől gondosan megóvott munkás nép szemét, de ez aztán kivált belőle minden megmaradt életenergiát... Tudatára jut saját irtózatos erejének, s igazságot szomjúhozva ledönti, porba tipoija mindazt, ami hamis alapokon épült. Nem elégszik meg munkásbiztosítással, választójogi reformokkal, alkotmánybiztosítékokkal, hanem gyökerestül tépi ki a társadalmi életbe beültetett szemfényvesztő intézményeket. Nincs tekintettel országhatárokra, nem döbben vissza se egyeduralkodóktól, se köztársaságtól, hanem végigszáguld az egész földtekén mindenütt, ahol szenvedő, nyomorgó munkás létezik.... Útja pusztító, halált hozó, de a rombolás munkáját abban a szilárd meggyőződésben végzi, hogy a letarolt földön erős, dologhoz szokott kézzel új életet, becsületes intézményeket létesít."106 Ebben a sajátos szellemi mikroklímában született Nagy Imre első azonosítható írása is 1920 júniusában, egy aláírt tárca a „Forradalom" című lapban. 10 7 Nagy Imre cikke, ahogy azokban a hetekben általában a lap nagy része, a Szovjet-Oroszországot ért lengyel támadással foglalkozott. Célkitűzése érezhetően a hírre feltételezhetően közömbösen reagálók meggyőzése arról, hogy a lengyel hadsereg proletáijait a burzsoázia részben megvásárolta, részben kihasználta „butaságukat", s így indította őket rohamra kelet „Világossága" ellen. Célját, mint írásban egyelőre gyakorlatlan tollforgató, erőteljes képekkel és hasonlatokkal igyekezett elérni, sok és baljós színnel, mint például rögtön a cikk címében ("Sötétség") és első mondataiban: „A proletárállam nyugati határaira sűrű sötétség borult. Napnyugatról ereszkedett alá, hogy elhomályosítsa a már derengő, pirkadó Keletet." Felhasznált bibliai jelenetet („Rohamra mentünk ellene, megfújtuk a kürtöt mint valaha Józsua, s a kapitalista Jerikó falai megremegtek, megrepedeztek") és népmese-mondó kiszólást („Csengetik, csillogtatják az aranyat. Hej! Süketítő annak a csengése, vakító a csillogása! Nem lát, nem hall tőle az Ember, csak rohan tűzön vízen keresztül..."), fokozást és ismétlést („Azok ellen, akiket nem csillogó arany űz embervért ontani... — Azok ellen, akik alkotásra sorakoztak a munka frontján... — Azok ellen, akiknek fegyverük a Tudás..."), ahogyan tanulmányai során a fogalmazás alapelemeit elsajátította. Felhasználta a bolsevik forradalmi zsurnalisztika alapkategóriáit (proletárállam, proletártömeg, proletárvér, proletárszuronyok; burzsoázia, öntudat, öntudatra ébred, Tőke, stb.). Mégsem a nyilvánvaló funkcionalitás, az eszközök darabossága legszembetűnőbb a kis írásban, hanem a felháborodás naiv őszintesége, s a prófétikus hév, a biztos meggyőződés végső igazában, abban, hogy a becsapott „lengyel nép a Tudás fáklyájának
