Századok – 1996
Tanulmányok - Rainer M. János: A fiatal Nagy Imre (1896–1921) II/229
254 RAINER M. JÁNOS Irkutszkban és környékén töltötte, különféle alkalmi munkákból élt, volt hajóépítő, ács, kovács és favágó. 1919 júliusában egy sztrájkban való részvétel nyomán elbocsátották, s Lisztvenyicsno faluban húzta meg magát a Bajkál partján, ahol hajóépítésen dolgozott. Szeptemberben az első hó leeste után ismét a városba ment az immár rendszeresen együtt mozgó volt magyar vörösgárdisták, internacionalisták kis csoportja, s az amerikai Vöröskereszt-kirendeltségen feketemunkásként végeztek kisegítő munkákat, fűtést, udvartakarítást, mosogatást, stb. Az 1919. december végi irkutszki felkelésben már a helyi, addig illegális bolsevik szervezetekkel együtt részt vett csoportjuk is, mint magyar „munkásparaszt druzsina"8 7 . Miután a város a felkelés eredményeképpen egy rövid eszermensevik „intermezzo" után 1920. január 21-én a helyi Forradalmi Katonai Bizottság, vagyis bolsevikok uralma alá került, az említett csoport még aznap megalakította a Magyar Kommunista Pártot, csatlakozott a III. (kommunista) Internacionáléhoz, s létrehozta a „hadszervezetet": a párt tagjainak kötelességei közé tartozott ugyanis a fegyveres szolgálat. Nagy Imre is részt vett e szervezet tevékenységében, ami gyakorlatilag két dologra összpontosult: fegyveres katonai szolgálatra és „Forradalom" címmel egy hetilap kiadására, amelyet a még Irkutszk környékén tartózkodó magyar hadifoglyok körében terjesztettek.88 A vasútvonalon keletre visszavonuló kolcsakisták Kappel tábornok vezette csapataival vívott harcokban a várost többek között ennek az egységnek közreműködésével sikerült megtartani addig, amíg február 7-én az V Vörös Hadsereg egységei be nem vonultak Irkutszkba.89 A polgárháború — legalábbis Nagy Imre számára — ezzel véget ért. Idegenként, volt fogolyként, de mégis egyszersmind egy harcban győztes politikai és katonai erő tagjaként, résztvevőként illeszkedett be egy új rendbe. Ujabb választás előtt állt: a maradék szibériai foglyokhoz hasonlóan megpróbálkozhatott a hazatéréssel — ha nem tudott volna arról például, hogy mi történt Magyarországon 1919 augusztusa után. Erről azonban voltak információi: a hadifogoly és internacionalista sajtó meglehetősen pontos értesülésekkel rendelkezett az Urálon túl, Európában, sőt általában a világon történt fő politikai eseményekről. Mint kommunistát egyelőre nem vonzotta a haza — a Kolcsak-uralom alatt megőrzött, vagy inkább elmélyült meggyőződése szerint a világforradalom előbb-utóbb amúgy is megnyitja az utat hazafelé. Mint magánember, bizonyára vágyott haza, de úgy vélhette, hogy az ellenforradalmi rendszer nem kínálhat számára túl sok lehetőséget, sőt inkább retorziókkal számolhat. A rendszer viszont, melyért harcolt és amely győzött, munkát és életlehetőséget kínált, legalábbis egyelőre. Nagy Imre, életében először, Irkutszkban lett pártmunkás. Pártmunkás A fehér uralmat Irkutszkban átvészelő kis magyar bolsevik csoportból Nagy Imre szűkszavú önéletrajzai egyetlen személyt sem neveznek meg: olyan időkben készültek többnyire, amikor az ilyesmi előre nem látható kockázatokkal járt. A tényt például, hogy fél éven keresztül az amerikai Vöröskereszt udvartakarító feketemunkása volt, a harmincas évektől káderanyagába „lerakott" különféle jel-
