Századok – 1996
Tanulmányok - Rainer M. János: A fiatal Nagy Imre (1896–1921) II/229
A FIATAL NAGY IMRE (1896-1921) 245 változtatta: „Egész nap folytonosan gyűléseztek, izgatott hangon tárgyaltak, kiabáltak, összeölelkeztek s vad szövegű és dallamú nótákat énekeltek, levegőbe lövöldöztek, végre egy új szót hoztak forgalomba, mely mindenkit egyformán illetett: továris! Továris lett a tiszt, a közember, sőt a hadifogoly is. Szigorú őreink egyszerre megjuhászodtak, esténkint beültek hozzánk, s lelkesült hangon, barátságosan újságolták, hogy már nem vagyunk hadifoglyok, hanem továrisok, elvtársak, emberek, velük mindenben egyenrangú polgárok... Nincs többé cár, nincs miért harcolni, hiszen a népek nem haragszanak egymásra, eddig is csak az urak uszították az embereket egymás ellen, de most már nincs sztársi, hanem csak csélovjék..."49 Az első hírek és tapasztalatok Nagy Imre kései emlékezete szerint nem sokat árultak el a forradalom (makro- és mikro-) világot felforgató jellegéről. Inkább a régi nyomorúságot fokozták: „Az 1917 februári forradalom nem sok változást hozott a mi helyzetünkben, s amit hozott, az lényeges rosszabbodás volt. Szigorúbb lett az őrizet, rosszabb lett a koszt, elmaradt a cukor és kevesebb lett a kenyér." Ez a helyzet mégis megmozgatta a hadifogly-társadalom máskülönben nehezen mozduló tagjait is. Megnőtt például a szökések száma, ezt az utat azonban Nagy Imre már a berezovkai transzport idején elutasította.50 Leginkább azonban a békekötés és vele a hazatérés reményét fokozta fel. Erről azonban Nagy Imre — érdekes módon, bár a később történtek fényében logikusan — egy szót sem írt. Egyelőre várt, s továbbra is folytatta az önképzést, melynek a tartalma, iránya mind határozottabban baloldali lett. „...a vitákat tovább folytattuk, azok hosszabbak, változatosabbak lettek, a forradalmi események hatása egész jelentékenyen érződött, és egyre tolódott balra, a szocialista eszmék, nézetek felé. Mind több helyet kaptak a szocializmus problémái, a munkásmozgalom kérdései, és mind több ipari munkás kapcsolódott be ebbe a munkába, a szemináriumokba, a vitákba."51 Erre az időre tette később saját aktív részvételét is: „Én is részt vettem ilyen tanulókörnek a működésében, aktívan vettem részt jócskán 1917 végéig..."52 Közben 1917 végefelé újabb forradalmi megmozdulások híre érkezett el Szibériába. Mind többen hagyták el a tábort, ahol a hazatérés, illetve a környező történésekbe való bekapcsolódás a foglyokon belüli megosztottságot alaposan felfokozta. Ugyanígy elmérgesedtek az ellentétek a tisztek és a legénység között. Egyes helyi szovjetek már korábban szabad mozgást engedélyeztek a foglyoknak, másutt az őrizet szigorodott, az élelmezés viszont az elviselhetetlenségig leromlott. Odakint lassan Szibériába ért az októberi bolsevik forradalom híre. Nagy Imrében ez a helyzet megérlelte az elhatározást:,,A túrhetetlenné váló helyzet miatt munkára jelentkeztem. A fürdő számára fát fűrészeltem és hasogattam. A fürdő mellett laktam, szabadabb volt az élet és lényegesen jobb a koszt. A barakkokba bejártam..." s ott tovább folytak a politikai viták. Kint pedig „...zendülés volt a katonaság között, tiszteket megöltek, a kozákokat lefegyverezték, szakszervezetek alakultak."53 Önéletírása, amelyet éppen ezen a ponton kellett félbeszakítania 1957 áprilisi snagovi letartóztatásakor, már nem tudta érzékeltetni: ekkor, 1918 január első napjaiban a fogolyélet véget ért. Egyszerűen „szabadnak nyilvánította" magát — amennyiben a hazatérésre való várakozás helyett az orosz élet pillanatnyilag felkínált szabadságát választotta.
